Zoothamnium

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Zoothamnium
Zoothamnium niveum
Zoothamnium niveum
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Sar
Csoport: Alveolata
Törzs: Csillósok (Ciliophora)
Osztály: Oligohymenophorea
Rend: Sessilida
Család: Zoothamniidae
Nemzetség: Zoothamnium
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Zoothamnium témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zoothamnium témájú kategóriát.

A Zoothamnium a csillósok törzsébe tartozó protozoongénusz.

Története

A Zoothamniumot eredetileg a Vorticellidae családba sorolta Ehrenberg 1838-ban.[1] Később átsorolták a Sommer által 1951-ben leírt Zoothaminiidae családba.[1] A központi szár egyedi, cikkcakkos mintájú összehúzódása tette ezt az átsorolást szükségessé.[1] A Zoothamnium a Peritrichia alosztályba tartozó szesszilis élőlény, tehát egy vázaalakú, helytülő csillós. A génusz több mint 70 fajt tartalmaz. A fajok megkülönböztetése gyakran nehéz lehet az erős formabeli és funkcióbeli hasonlóságok miatt.[2] A leggyakrabban említett fajok az alábbiak:[3]

A faj édes-, brakk- és tengervízben 5–25 °C közt,[4] 0–8 méteres mélységben gyakori.[5] Nagy oldottanyag-tartalmú területeken élnek, ugyanis bomlástermékeket és anaerob baktériumokat fogyasztanak.[6] Eutróf vizekben és az Atlanti-óceán északi részét határoló partokban a leggyakoribbak.[5] Általában sok állatcsoport szimbiontái vagy parazitái, azonban egyes fajok szabadon élők vízi növények és élettelen szubsztrátok mellett.[1] Bármilyen szilárd szubsztrát növekedési alap lehet.[5] A kitinpáncélú evezőlábú rákok a fő érintett állatcsoport.[4] A csillós csatlakozhat a kopoltyúkhoz, csökkentve az oxigénszállító képességét. Ez mechanikai akadály okozta hipoxiát és fejlődési elégtelenséget, továbbá feketekopoltyú-betegséget[7] vagy felszíni tömődéses betegségeket okozhat.[8] A Zoothamnium képes csökkenteni a gazda reprodukciós képességeit.[9] A csatlakozás nem okoz hisztológiai károsodást,[9] de ha túl sok a kolónia, a gazdaszervezet meghalhat.[8]

Alakja

A Zoothamnium-fajok elágazó kolóniákat alkotó csillósok. A kolóniaméret fajonként eltérő, néhánytól akár több száz zooidig is terjedhet.[1] Alakjuk tölcsértől a gömbölyűig változhat, és a fő szárukhoz hátul kapcsolódik egy szár, mely lehetővé teszi, hogy több csillós kapcsolódjék egy észlelt ételforráshoz, vagy elmozduljon egy lehetséges veszélytől. A csillósok elülső végén kerek csillósor van.[1] Az összes csillót összekötő fő szár egy kontraktilis spazmonémából áll, lehetővé téve, hogy az egy funkciós egységként működjék.[1] Összehúzódáskor a kolónia mérete csökkenhet egy egységgé való cikkcakkos összehúzódásával.[1] A protozoonok polimorfak lehetnek, vagyis egy sejtjük több alakot is felvehet. A szárakon lévők pálcaalakúak, a zooidok csillós szájszervének közelében lévők kis gömbökre hasonlítanak.[6] Az egyes csillós sejteknek három különböző formája van jelen a szárak végén, melyek alakja és funkciója is eltér:

  1. A nagy makrozooidok, az érett, fejlett sejt, méretük 20-150 µm közt változhat, és rajsejtekké válhatnak, elhagyva a kolóniát. E sejtek nagyok és gömbölyűek, és az egész kolóniában számos helyen jelen lehetnek.[2]
  2. A mikrozooidok táplálkozásra specializált kis sejtek, melyet a kolónia a szimbionta baktériumai és más szerves részecske elfogyasztásával tesz meg. Ezek kisebbek, oválisak, és több van belőlük a szár minden elágazásán.[2]
  3. A kolónia végén specializált zooidok vannak, melyek megnyúlhatnak, és megkönnyíthetik a kolónia ivartalan szaporodását.[6]

Életciklus

A kolonizációt a rajsejtek kezdik. Miután körkörös csillósorok jöttek létre, az érett makrozooid rajsejtként elhagyhatja a kolóniát.[1] Megfelelő szubsztrát megtalálása után egy kezdeti szárszakasz jön létre a sejt új kolonizációs ponthoz való csatlakozásáért.[1] Miután megállt, a kolónia fejlődni kezd. A szaporodás kettéhasadással történik.[2] A terminális sejtek megnyúlnak és osztódnak. Az újonnan létrejött sejt a terminális zooiddal azonos ághoz kötődik, és mikrozooiddá válik.[1] A kolónia tovább nő, szükség esetén újabb ágak létrejöttével. A kolónia fejlődésével és az erőforrások csökkenésével a sejtek mindenhol kialakíthatnak csillókat, beleértve egy bazális csillókoszorút, makrozooidokká válhatnak, és leválhatnak a szárról, és máshová úszhatnak.[10] A kolóniák nagyok is lehetnek, így a makrozooidoknak nem kell messze menniük további tápanyagért.[2] A kezdeti kolónia végül szeneszcens fázisba érkezhet, ahol lelassul vagy leáll a replikáció és a rajsejtek létrehozása. Ezután a mikrozooidok alulról felfelé haladva elhalnak. A baktériumok a megmaradt száranyagokat lebontják.[1]

Jegyzetek

  1. ↑ 1,00 1,01 1,02 1,03 1,04 1,05 1,06 1,07 1,08 1,09 1,10 1,11 (2006) „A Molecular Phylogenetic Investigation of Zoothamnium (Ciliophora, Peritrichia, Sessilida)”. Journal of Eukaryotic Microbiology 53 (6), 494–498. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.2006.00132.x. PMID 17123413. 
  2. ↑ 2,0 2,1 2,2 2,3 2,4 (2015) „Two New Species of Zoothamnium (Ciliophora, Peritrichia) from Korea, with New Observations of Z. parahentscheli Sun et al., 2009”. Journal of Eukaryotic Microbiology 62, 505–518. o. DOI:10.1111/jeu.12205. PMID 25594339. 
  3. ↑ Zoothamnium. Taxonomy Browser. National Center for Biotechnology Information. (Hozzáférés: 2018. április 18.)
  4. ↑ 4,0 4,1 (2009. február 18.) „Seasonal variation of ectosymbiotic ciliates on farmed and wild shrimps from coastal Yucatan, Mexico”. Aquaculture 287, 271–277. o. DOI:10.1016/j.aquaculture.2008.11.003. 
  5. ↑ 5,0 5,1 5,2 Zoothamnium, Encyclopedia of Life 
  6. ↑ 6,0 6,1 6,2 (1995) „Ciliate parasites and related diseases of crustacea: A review”. Reviews in Fisheries Science 3, 275. o. DOI:10.1080/10641269509388575. 
  7. ↑ (1975) „Some Forms of Gill Disease in Penaeid Shrimp”. Proceedings of the Annual Meeting - World Mariculture Society 6, 347–365. o. DOI:10.1111/j.1749-7345.1975.tb00030.x. 
  8. ↑ 8,0 8,1 Disease Management. Centre for e-Learning. Kerala Agricultural University. (Hozzáférés: 2018. április 18.)
  9. ↑ 9,0 9,1 Johnson, S.K. (2009). „Ectocommensals and parasites of shrimp from Texas Rearing Ponds”. Proceedings of the Annual Meeting - World Mariculture Society 5, 251. o. DOI:10.1111/j.1749-7345.1974.tb00194.x. 
  10. ↑ Warren, A.: World Ciliophora Database. Zoothamnium Bory de St. Vincent, 1826. World Register of Marine Species, 2018. (Hozzáférés: 2018. március 15.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Zoothamnium című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Fájl:Wikispecies-logo.svg
A Wikifajok tartalmaz Zoothamnium témájú rendszertani információt.
A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Zoothamnium&oldid=803980”