Gombosszentgyörgy

	Gombosszentgyörgy (Hubošovce)
	; Gombosszentgyörgy zászlaja
	; Gombosszentgyörgy zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Kisszebeni
Rang	község
Első írásos említés	1407
Polgármester	Katarína Škvarlová
Irányítószám	082 67
Körzethívószám	051
Forgalmi rendszám	SB
	Népesség
Népsűrűség	79 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	356 m
Terület	5,82 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 05′ 46″, k. h. 21° 12′ 18″49.096111°N 21.205000°EKoordináták: é. sz. 49° 05′ 46″, k. h. 21° 12′ 18″49.096111°N 21.205000°E
	Gombosszentgyörgy weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Gombosszentgyörgy témájú médiaállományokat.
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Az adatok szerializációja sikertelen

Gombosszentgyörgy (szlovákul: Hubošovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában. Gombosfalu és Szentgyörgy egyesítésével jött létre.

Fekvése

Eperjestől 13 km-re északra, a Tarca-folyó és a Szekcső-patak között fekszik.

Története

A község területén már a korai bronzkorban éltek emberek, a lausitzi kultúra nyomait találták meg itt.

Gombosfalu

Gombosfalut 1409-ben „Kysfalu” néven említik először, de a falu alapítása a 13. század közepére tehető. 1332-ben a pápai tizedjegyzék említi András nevű papját. Különböző Sáros vármegyei családok birtoka. 1427-ben 18 adózó portája volt. Erdeje nem lévén lakói főként mezőgazdaságból éltek. 1431-ben szerepel először „Gombosfalwa” alakban írott forrásban. Nevét a 15. század első felétől birtokos Gombos családról kapta. A 16. században főként zsellérek lakták, a közepes nagyságú települések közé számított. Az 1670 előtt épült Gombos udvarház állt itt. 1787-ben 39 házában 367 lakos élt. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „GOMBOSFALVA. Gombosevtze. Tót falu Sáros Vármegyében, földes Urai Gombos, és más Urak, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Eperjeshez egy mértföldnyire, ’s az Uraságnak kastéllyával díszesíttetik. Ámbár egy nyomása határjának soványas; de mivel az is, ha miveltetik meglehetős gabonát, és bőven terem, réttyei kétszer kaszáltrtnak, legelője, és szükséges erdeje is van, piatzozása kettő, a’ hol vagyonnyait jól eladhattya, első Osztálybéli.”^[1] 1828-ban 47 háza volt 398 lakossal. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Gombosfalva, tót falu, Sáros vmegyében, Szebenhez keletre 1 1/2 mfld: 365 kath., 18 zsidó lak. Kastély. Jó rét és föld. Erdő. F. u. a Gombos nemzetség. Ut. p. Bártfa.”^[2]

Szentgyörgy

Szentgyörgy nevű településrészét már 1307-ben „Sanctus Georgius” alakban említi oklevél, ennek Szent György temploma már a 13. században állt. 1345-ben „Zenthgyurg” alakban említik. 1600-ban 4 lakóház, templom, plébánia és iskola volt a faluban. Az eredetileg gótikus templomot 1763-ban barokk stílusban építették át. 1787-ben 7 házában 71 lakos élt. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZENT GYÖRGY. Sáros Várm. földes Ura Péchy Uraság, lakosai katolikusok, és másfélék, határja hegyes, és közép termésű.”^[1] 1828-ban 9 háza volt 80 lakossal. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szent-György, tót falu, Sáros vármegyében, Szebenhez keletre 1 1/2 mfld., 72 kath., 11 zsidó lak. Kath. paroch. templom. F. u. a Péchy nemz.”^[2]