A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>B.Zsoltbot 2025. február 2., 11:30-kor történt szerkesztése után volt. (források -> jegyzetek, wp clean AWB)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Görögország éghajlata változatos, de túlnyomórészt mediterrán. Általában a partvidék és a szigetek éghajlata mediterrán, míg a zárt medencékben kontinentális jellegűvé válik. Néhány szélességi foknak megfelelő, mondhatni keskeny földsávon olyan eltérések adódnak, mint Németország és Szicília között. A legészakibb területek átmeneti éghajlattal rendelkeznek a kontinentális és a mediterrán éghajlat között. Vannak olyan hegyvidéki területek, amelyek alpesi éghajlatúak.
Az ország a Köppen-Geiger-féle osztályozáson (angol nyelvű)
Görögország a földközi-tengeri éghajlati övezetbe tartozik, amelyre a csaknem teljesen csapadékmentes nyár és a heves téli esőzések jellemzők.
A görögországi kontinentális éghajlat hasonló a balkáni térség egészének klímájához - hideg telekkel és meleg, nedves nyárral. A klasszikus mediterrán éghajlatnak a tengerszint feletti magasság szab határtː északon 400, délen 600 méter magasságig terjed, és általában csak a szélesebb parti sávra szorítkozik.[1]Attika, a Peloponnészosz, Kréta, a Kükládok és a Dodekanészosz régiójára a tipikus mediterrán éghajlat jellemző, a forró és száraz nyárral és ugyanakkor hűvös téllel.
Az éghajlat egyik fő alakítója a geomorfológiai tényező. Így a kontinentális Görögország északi és északkeleti részén, a Píndosz hegységétől nyugatra, az éghajlat nedvesebb, és megtalálható néhány jellemzője az óceáni klímának. A Pindosztól keletre az éghajlat általában szárazabb, és viszonylag szelesebb.
A szigeteken a hőmérséklet napi és évi ingadozása kisebb.
A csaknem felhő nélküli nyár, de jelentős csapadékai ellenére sem túlzottan borult tél következtében az ország napfénytartama bőséges, az évi napsütéses órák száma kb. 2200–3100 között változik.
2018-ig a legmagasabb valaha mért görögországi nappali csúcshőmérsékletet 1977. július 10-én mérték az ország fővárosában, Athénbanː 47,7 °C.[2] Ez alig maradt el a valaha mért európai max. rekordértéktől is.
Csapadék
A csapadékban általánosságban véve nyugatról kelet felé haladva fokozatos csökkenés tapasztalható.
Az ország területén a mediterrán klímán belül a csapadékellátottság alapján két egységre bontható:[3]
Nyugati része, a Jón-szigetek, földrajzi fekvése miatt bőséges csapadékban részesül (évi 600–1100 mm), emiatt itt dús vegetáció alakul ki. Ennek a "zöld mediterrán klímának" tipikus képviselője a közkedvelt üdülősziget, Korfu.
Az ország keleti fele a hegyek esőárnyéka miatt mindössze 350–700 mm évi csapadékot kap, itt a téli csapadékból származó víztartalék a nyár közepére-végére elfogy, és csak az öntözött területek színfoltjai teszik változatossá a megperzselt sivár tájat.
A csapadék évi járása mediterrán típusú. Az évi mennyiség zöme október-március között hull le.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Climate of Greece című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Földrajzportál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap
.svg)
.png)