Csebisev-függvény

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Vépi 2023. január 18., 11:09-kor történt szerkesztése után volt. (Források: sablon magyarul)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A matematikában a Csebisev-függvény a Csebisevről elnevezett két függvény egyike. Az első Csebisev-függvény a ϑ(x) vagy θ(x) definíciója

ϑ(x)=pxlogp

ahol az összegzés az x-nél nem nagyobb prímekre megy. A második Csebisev-függvény definíciója hasonló, de az összegzés az összes x-nél nem nagyobb prímhatványt magában foglalja:

ψ(x)=pkxlogp=nxΛ(n)=pxlogpxlogp,

ahol Λ a von Mangoldt-függvény. A Csebisev-függvények, különösen a ψ(x) második Csebisev-függvény gyakran hasznosnak bizonyulnak a prímekhez kapcsolódó problémákban, mivel egyszerűbb velük számolni, mint a prímszámláló π(x) függvénnyel. Mindkettő aszimptotikus x-hez, ami a prímszámtétellel ekvivalens.

Kapcsolatuk

A második Csebisev-függvény kifejezhető, mint

ψ(x)=pxklogp

ahol k az az egész, amire pk ≤ x, és x < pk+1. A k értékek sorozata OEISA206722. A következő egy még közvetlenebb kapcsolatot fejez ki:

ψ(x)=n=1ϑ(x1/n).

Jegyezzük meg, hogy ez utóbbi összegben véges sok tag kivételével mindegyik nulla:

ϑ(x1/n)=0 ha n>log2x=logxlog2,.

A második Csebisev-függvény az 1-től n-ig terjedő egészek legkisebb közös többszörösének logaritmusa:

lcm(1,2,,n)=eψ(n).

Az n függvényében a  lcm(1,2,,n)  sorozat az OEISA003418 sorozat.

Aszimptotika és korlátok

A következő képletekben a pk a k-adik pozitív prímet jelöli. A Csebisev-függvényre a következő korlátok ismertek:Sablon:RefSablon:Ref

ϑ(pk)k(lnk+lnlnk1+lnlnk2.050735lnk) k1011,-re
ϑ(pk)k(lnk+lnlnk1+lnlnk2lnk) k ≥ 198-ra,
|ϑ(x)x|0.006788xlnx minden x ≥ 10,544,111-re,
|ψ(x)x|0.006409xlnx minden x ≥ exp(22)-re,
0.9999x<ψ(x)ϑ(x)<1.00007x+1.78x3 minden x121.-re.

Továbbá, a Riemann-hipotézis teljesülése esetén

|ϑ(x)x|=O(x1/2+ε)
|ψ(x)x|=O(x1/2+ε)

minden ε>0-ra. Mindkét függvényre ismertek felső korlátok is, így[1]

ϑ(x)<1.01624x
ψ(x)<1.03883x

minden x>0-ra. Az 1,03883 magyarázatát az OEISA206431 adja meg.

Egzakt képletek

1895-ben Hans Carl Friedrich von MangoldtSablon:Ref explicit kifejezte a ψ(x) függvényt a Riemann-féle zéta-függvény nem triviális gyökeinek összegeként:

ψ0(x)=xρxρρζ(0)ζ(0)12log(1x2).

ahol ζ'(0)/ζ(0) értéke log(2π), ρ befutja a zéta-függvény nem triviális gyökeit, és ψ0 éppen a ψ, kivéve, hogy átugorja annak szakadási helyeit a prímhatványoknál, és ezeken a helyeken a két határérték számtani közepét veszi fel:

ψ0(x)=12(nxΛ(n)+n<xΛ(n))={ψ(x)12Λ(x)x=2,3,4,5,7,8,9,11,13,16,ψ(x)otherwise.

A logaritmus Taylor-sora szerint az utolsó tag tekinthető, mint xω/ω összege a Riemann-féle zéta-függvény triviális gyökei, a negatív egészek fölött:

k=1x2k2k=12log(1x2).

Hasonlóan, az első tag x = x1/1 megfelel a Riemann-féle zéta-függvény elsőrendű pólusának az 1 helyen. Mivel nem gyök, hanem pólus, azért negatív előjellel szerepel az összegben.

Tulajdonságok

Erhard Schmidt egy tétele szerint egy rögzített pozitív egész K-ra végtelen sok olyan x létezik, amire

ψ(x)x<Kx

és végtelen sok x, hogy

ψ(x)x>Kx.Sablon:RefSablon:Ref

A kis ordo jelöléssel

ψ(x)xo(x).

Hardy és LittlewoodSablon:Ref eredménye erősebb:

ψ(x)xo(xlogloglogx).

Kapcsolat a primoriálokkal

Az első Csebisev-függvény x primoriáljának logaritmusa, amit x# jelöl:

ϑ(x)=pxlogp=logpxp=log(x#).

Ez bizonyítja, hogy az x# primoriál aszimptotikusan egyenlő exp((1+o(1))x)-szel, ahol "o" a kis ordo jelölés, és a prímszámtétellel együtt bizonyítja pn# aszimptotikus viselkedését.

Kapcsolat a prímszámláló függvénnyel

A Csebisev-függvények kapcsolatba hozhatók a prímszámláló függvénnyel. Legyen

Π(x)=nxΛ(n)logn.

Ekkor

Π(x)=nxΛ(n)nxdttlog2t+1logxnxΛ(n)=2xψ(t)dttlog2t+ψ(x)logx.

Az áttérés Π-ről π-reó a következő egyenlettel lehetséges:

Π(x)=π(x)+12π(x1/2)+13π(x1/3)+.

Mivel π(x)x, azért a legutóbbi reláció írható, mint

π(x)=Π(x)+O(x).

A Riemann-hipotézis

A Riemann-hipotézis szerint a Riemann-féle zéta-függvény nem triviális gyökeinek valós része 1/2. Ekkor |xρ|=x, és megmutatható, hogy

ρxρρ=O(xlog2x).

A fentiek szerint ebből következik, hogy

π(x)=li(x)+O(xlogx).

Alain Connes és társai úgy próbálták igazolni a hipotézist, hogy deriválták a von Mangoldt-formulát x szerint, ahol x = exp(u). A Hamilton-operátor exponenciálisának nyom képletét véve

ζ(1/2+iH^)|nζ(1/2+iEn)=0,
neiuEn=Z(u)=eu/2eu/2dψ0dueu/2e3ueu=Tr(eiuH^),

ahol a trigonometrikus összeg tekinthető az eiuH^ operátor nyomának, ami csak akkor igaz, ha ρ=1/2+iE(n). A H = T + V hatványának félklasszikus megközelítésével:

Z(u)u1/2πei(uV(x)+π/4)dx

ahol Z(u) → 0 as u → ∞. A V1(x)(4π)d1/2N(x)dx1/2 egy megoldása ennek a nemlineáris integrálegyenletnek, a

πN(E)=Argξ(1/2+iE)

hatvány inverzének a kiszámításával.

Simító függvény

A simító függvény definíciója

ψ1(x)=0xψ(t)dt.

Belátható, hogy

ψ1(x)x22.

Variációszámítás

A Csebisev-függvény az x = exp(t) helyen minimalizálja az

J[f]=0f(s)ζ(s+c)ζ(s+c)(s+c)ds00estf(s)f(t)dsdt,

funkcionált, így

f(t)=ψ(et)ect,

c > 0 -ra.

Jegyzetek

  1. Rosser, J. Barkley (1962). „Approximate formulas for some functions of prime numbers.”. Illinois J. Math. 6, 64–94.. o. [2016. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 3.) 

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Chebyshev function című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.