Ómajor
Ómajor (Majere) | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | |||
Kerület | Eperjesi | ||
Járás | Késmárki | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1568 | ||
Polgármester | Peter Zelina | ||
Irányítószám | 061 01 | ||
Körzethívószám | 052 | ||
Forgalmi rendszám | KK | ||
Népesség | |||
Népsűrűség | 66 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 466 m | ||
Terület | 1,33 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
Ómajor weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ómajor témájú médiaállományokat. | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Ómajor (szlovákul: Majere, korábban Starý-Majer/Vyšné Sváby, németül: Alte-Meierei) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Késmárki járásban.
Fekvése
Késmárktól 39 km-re északra, Szepesófalutól 2 km-re északkeletre, a Dunajec jobb partján, a lengyel határ mellett fekszik.
Története
A település a 14. és 18. század között fejlődött ki a vöröskolostori uradalom területén. 1568-ban „Antiquum allodium vulgo Ztharv Mayor” néven említik először. A 18. századig Vöröskolostorhoz tartozó major volt. A kolostor II. József rendelete alapján történt megszüntetése után a major is lakatlan lett. A falut az 1786-ban idetelepített württembergi németek alapították. 1828-ban 8 házában 82 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Ó-Major, falu, Szepes vmegyében, Leibniczhez tartozik.”[1] A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 95, többségben szlovák lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. 2001-ben 77 lakosából 75 szlovák volt. 2011-ben 88 lakosából 83 szlovák.