Ördögkeresztúr
| Ördögkeresztúr (Cristorel) | |
.JPG) | |
| Református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Esküllő |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagyesküllő |
| Irányítószám | 407048 |
| SIRUTA-kód | 55801 |
| Népesség | |
| Népesség | 376 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 60 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 415 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 46° 57′ 53″, k. h. 23° 27′ 48″46.964804°N 23.463312°EKoordináták: é. sz. 46° 57′ 53″, k. h. 23° 27′ 48″46.964804°N 23.463312°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ördögkeresztúr témájú médiaállományokat. | |
Ördögkeresztúr (románul Cristorel) falu Esküllő községben, Kolozs megyében, Erdélyben, Romániában.
Fekvése
Kolozsvártól légvonalban 25 km-re északnyugatra, Dobokától 22 légvonalban km-re nyugatra fekvő település.
Nevének eredete
Nevének „Ördög” előtagját egykori birtokosától (Ördög András) kapta, míg „Keresztúr” utónevét valószínűleg Szent Kereszt tiszteletére szentelt temploma után kapta.
Története
A falu nevét 1320-ban említette először oklevél p. Kerestur alakban. 1587-ben Eordeogkereszthur, 1750-ben Erdőkeresztur, 1760-ban Ördög Keresztur, 1808-ban Ördög-, Óerdőkeresztur, 1913-ban Ördögkeresztúr néven írták. Keresztur a Zsombor nemzetségből származó Lőrinc fia Mihály fiainak, Theke János, Botos Miklós és Ördög Andrásnak a birtoka volt, kiktől 1320 körül hűtlenségük miatt Károly Róbert király a birtokot elvette és Elefánti Dezső sebesvári várnagynak adományozta azt, melyet csak 1331-ben kaptak vissza Lőrinc fia Mihály fiai. 1320-ban a falunak már említették Szent Kereszt tiszteletére szentelt plébániatemplomát is. A falu középkori lakossága a reformáció alatt a templommal együtt református lett. 1619-1632 között Gyalui János (Rettegi) Sólyomkőn és Ördögkeresztúron volt református lelkipásztor. A 18. században a templom sokáig romokban hevert, a 19. században építettek újat helyette. 1715-ben megfogyatkozott magyar lakossága mellé románok költöztek a településre. 1910-ben 573 lakosából 203 fő magyar, 11 német, 359 román volt. A lakosok közül 358 fő görögkatolikus, 197 református, 11 pedig izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Kolozs vármegye Hídalmási járásához tartozott. 2002-ben 439 lakosa közül 356 fő (81,1%) román, 69 (15,7%) magyar nemzetiségű és 14 (3,2%) cigány etnikumú volt.
Nevezetességek
1320-ban plébániatemploma van, erről a Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomáról nevezhették el. A középkori templom a 18. században sokáig romokban hever, helyette a 19. században újat építenek. Középkori katolikus lakossága a reformáció során református lesz a templommal együtt.
Jegyzetek
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Források
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}