A győzelmi kényszer ellenére nincs plusz nyomás a játékosokon. A döntetlennel nem egyeznék ki, mert mindig győzelemre játszunk, legyen az ellenfél Spanyolország, Hollandia, vagy éppen Svédország. Persze nyerni nem mindig sikerül .
Svédország 1–0-s győzelmet aratott az augusztus 10-i játéknapon Ukrajna ellen, így sorozatban negyedik sikerét aratva várta a Magyarország elleni összecsapást.[2]
„
Jó állapotban vagyunk, a hangulat is remek, a felkészülésünk is jól sikerült. A házigazdák szempontjából sajnálatos Dzsudzsák Balázs kiesése, de ez a mi játékunkat nem befolyásolja, a taktikán nem fogunk változtatni. Nem készülünk külön magyar játékosra, hanem az egész válogatottra felhívtam csapatom figyelmét. (...) Azért jöttünk, hogy nyerjünk, és igen, elégedetlenek lennénk a döntetlennel. Ugyan nem vagyok biztos a sikerben, de az ne foglalkozzon a futballal, akit nem motivál bármilyen meccsen a nyerés lehetősége. Nem szeretem a statisztikákat, hinni kell a győzelemben.
A mérkőzést az E csoport tabellája alapján Svédország várta előkelőbb helyről, hiszen a csoport második helyén álltak, három ponttal megelőzve Magyarországot.
A találkozót a budapestiPuskás Ferenc Stadionban rendezték, magyar idő szerint 19:45-kor. A mérkőzés 19. percében kezezésért ítélt tizenegyest a játékvezető a magyar csapat javára. A büntetőt Hajnal Tamás a felső kapufára lőtte. A 44. percben megszerezte a vezetést a magyar válogatott Szabics Imre góljával, aki Rudolf Gergely indítását követően emelte át a labdát a kivetődő kapus felett. A szünetre 1–0-s hazai vezetéssel vonultak le a csapatok. A második félidő elején két magyar sárga lap után Christian Wilhelmsson góljával egyenlítettek a svédek (60. perc, 1–1). A 90. percben azonban mégis a magyarok örülhettek, Priskin Tamás beadását Rudolf váltotta gólra, ezzel beállítva a végeredményt: Magyarország-Svédország 2–1.
„
Voltak hibáink, de azok a ritmusváltások, amiket időnként megtettünk, gólokat eredményeztek. (...) A második félidő második felében fölénk nőtt az ellenfél, főként az egyenlítés után éltünk át nehéz időszakot, de még akkor is el tudtunk jutni gólveszélyes helyzetekig egy-egy ritmusváltással. A csapatomat nyerő típusú játékosok alkotják, akik közül néhányon érződött a fáradtság, miután a felkészülési időszakban a kelleténél kevesebb mérkőzés került a lábába. Ezeken viszont felül tudtunk emelkedni, és még így is nyertünk, méghozzá azért, mert az utolsó pillanatig a győzelemre játszottunk és hittünk a sikerben.
Rossz első 25 percet produkáltunk, utána azonban változott a játék képe. Az eredmény miatt azonban nagyon csalódottak vagyunk. A magyar csapat remekül kontrázott. (...) Nem azt tettük amit kellett, nagyon félénkek voltunk, nem működtünk jól csapatként, de ennek én sem tudom az okát.