Abel–Plana-formula

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A matematikában az Abel–Plana-formula egy összegzési formula, amit egymástól függetlenül fedezett fel Niels Henrik Abel (1823) és Giovanni Antonio Amedeo Plana (1820). Azt állítja, hogy ha az f függvény holomorf a Re(z) ≥ 0 félsíkon, és |f| növekedése korlátozható az C/|z|1+ε függvénnyel, akkor

n=0f(n)=0f(x)dx+12f(0)+i0f(it)f(it)e2πt1dt.

Az előző feltételek elégségesek, de nem szükségesek, gyengébb határokkal is teljesül az összefüggés.(Olver 1997, p. 290) Alkalmazására példa a Hurwitz-féle zéta-függvény:

ζ(s,α)=n=01(n+α)s=α1ss1+12αs+20sin(sarctantα)(α2+t2)s2dte2πt1.

Abel változata az alternáló összegekre:

n=0(1)nf(n)=12f(0)+i0f(it)f(it)2sinh(πt)dt.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Abel–Plana formula című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források