Hurwitz-féle zéta-függvény
A matematikában a Hurwitz-féle zéta-függvény a zéta-függvények egyike. Formális definíciója s, q komplex argumentumokra, ha Re(s) > 1 és Re(q) > 0:
A fent megadott tartományon abszolút konvergens, és kiterjeszthető a komplex síkra úgy, hogy s≠1. A Riemann-féle zéta-függvény ennek egy speciális esete: ζ(s,1).

Analitikus folytatás

Ha , akkor a függvény definiálható, mint:
ahol az integráció útvonala hurok a negatív tengely körül. Ezzel analitikusan folytatható s-ben. A Hurwitz-féle zéta-függvény ezzel a folytatással meromorf, ami minden komplex számra definiálható, amire . Az helyen elsőrendű pólusa van, és reziduuma 1. A konstans term
ahol a gamma-függvény, és a digamma-függvény.
Sorfejtés

Helmut Hasse konvergens Newton-sor reprezentációt definiált minden valós q > 0 és minden s ≠ 1 esetére 1930-ban:[2]
A sor egyenletesen konvergál az s-sík kompakt halmazain egy egészfüggvényhez. A belső összeg érthető, mint n-edik hátradifferenciálja; azaz,
ahol Δ az előredifferenciál operátor. Tehát
Integrál reprezentáció
A függvény integrálreprezentációja Mellin-transzformációval kapható:
ha és
Hurwitz képlete
Hurwitz képlete:
ahol
a zéta egy reprezentációja, ami érvényes and s > 1. Itt a polilogaritmus.
Függvényegyenlet
A függvényegyenlet kapcsolatot teremt a jobb és a bal félsíkon felvett értékek között. Egész esetén
fennáll minden s értékre.
Taylor-sorok
A zéta függvényt a második argumentumában vett parciális deriválás eltolja:
Emiatt a Taylor-sornak különböző árnyékformája van:
Alternatívan,
ahol .[3] Közeli rokon a Stark–Keiper formula:
ami egész N-ekre és tetszőleges s-re teljesül. Lásd még Faulhaber képletét hasonló kapcsolatért egészek hatványainak véges összegével.
Laurent-sor
A Laurent-sorkifejtés használható a Stieltjes-konstansok definiálásához:
Speciálisan és .
Fourier-transzformált
A Hurwitz-féle zéta-függvény s szerinti diszkrét Fourier-transzformáltja a Legendre-féle khi-függvény.
Kapcsolat a Bernoulli-polinomokkal
A fent definiált függvény a Bernoulli-polinomok általánosítása:
ahol a z komplex szám valós része. Alternatívan
Speciálisan esetén:
Kapcsolat a Jacobi-féle théta-függvénnyel
Ha a Jacobi-féle théta-függvény, akkor
teljesül minden és komplex, de nem egész z esetén. Ha z=n egész, az összefüggés egyszerűsíthető:
ahol ζ a Riemann-féle zéta-függvény. Jegyezzük meg, hogy ez utóbbi forma függvényegyenlet a Riemann-féle zéta-függvényre, és ez Riemanntól származik. A különbség annak tulajdonítható, hogy a Jacobi-féle théta-függvény határértéke a Dirac-delta z-ben, ha .
Kapcsolat a Dirichlet-féle L-függvényekkel
Racionális argumentumokra a Hurwitz-féle zéta-függvény kifejezhető Dirichlet-féle L-függvények lineáris kombinációjaként, és fordítva: A Hurwitz-féle zéta-függvény egyenlő a ζ(s) Riemann-féle zéta-függvénnyel ha q = 1, ha q = 1/2 akkor (2s−1)ζ(s),[4] és ha q = n/k ahol k > 2, (n,k) > 1 és 0 < n < k, akkor[5]
és az összeg végigfut az összes Dirichlet-karakteren mod k. Megfordítva, tekintsük a következő lineáris kombinációt:[4]
Teljesül még a multiplikációs tétel:
ahol a hasznos általánosítás az eloszlás reláció[6]
(Ez utóbbi akkor teljesül, ha q természetes szám, és 1 − qa nem.)
Nullhelyek
Ha q = 1, akkor éppen a Riemann-féle zéta-függvényt kapjuk vissza. Ha q = 1/2, akkor a Riemann-féle zéta-függvény és egy egyszerű függvény szorzatát kapjuk, ami nehézzé teszi a nullhelyek keresését. Ha 0<q<1 és q≠1/2, akkor minden pozitív &epsilon-hoz van gyök az 1<Re(s)<1+&epsilon sávban. Ezt Davenport és Heilbronn bizonyította transzcendens esetre,[7] és Cassels algebrai irracionális esetre.[4][8]
Racionális értékek
A Hurwitz-féle zéta-függvénnyel több azonosság is levezethető a racionális számokra.[9] Az Euler-polinomok együtthatói:
és
Továbbá
ami teljesül, ha . Itt és a Legendre-féle khi-függvény segítségével vannak definiálva
és
A ν egész értékeire ezek kifejezhetők az Euler-polinomokkal. Ezek a relációkl megkaphatók a függvényegyenlet alkalmazásával a fenti Hurwitz-formulára.
Speciális esetek, általánosítások
A Hurwitz-féle zéta-függvény pozitív egész m-mel kapcsolódik a poligamma függvényhez:
Negatív egész −n számokra az értékek a Bernoulli-polinomokhoz kapcsolódnak:[10]
A Barnes-féle zéta-függvény a Hurwitz-féle zéta-függvény általánosítása. A Lerch-transzcendens a Hurwitz-féle zéta-függvény általánosítása:
így
- ahol
Alkalmazásai
A Hurwitz-féle zéta-függvény több különböző tudományterületen felbukkan. Legtöbbször a számelmélet használja, itt jól kidolgozott elmélete van. Fraktálok, dinamikai rendszerek esetén is megjelenik. Az alkalmazott statisztikában kapcsolódik a Zipf-törvény, és a Zipf–Mandelbrot-törvény. A részecskefizikában Julian Schwinger egy képletében is megjelenik, hogy pontos eredményt adjon egy Dirac-elektron párképződésére uniform elektromos mezőben.
Jegyzetek
- ↑ http://nbviewer.ipython.org/github/empet/Math/blob/master/DomainColoring.ipynb
- ↑ Hasse, Helmut (1930), "Ein Summierungsverfahren für die Riemannsche ζ-Reihe", Mathematische Zeitschrift 32 (1): 458–464, doi:10.1007/BF01194645, <https://eudml.org/doc/168238>
- ↑ Vepstas, Linas (2007). "An efficient algorithm for accelerating the convergence of oscillatory series, useful for computing the polylogarithm and Hurwitz zeta functions". arXiv:math/0702243.
- ↑ 4,0 4,1 4,2 Davenport (1967) p.73
- ↑ Lowry, David: Hurwitz Zeta is a sum of Dirichlet L functions, and vice-versa. mixedmath. (Hozzáférés: 2013. február 8.)
- ↑ Modular Units, Grundlehren der Mathematischen Wissenschaften. Springer-Verlag, 13. o. (1981). ISBN 0-387-90517-0
- ↑ Davenport, H. & Heilbronn, H. (1936), "On the zeros of certain Dirichlet series", Journal of the London Mathematical Society 11 (3): 181–185, DOI 10.1112/jlms/s1-11.3.181
- ↑ Cassels, J. W. S. (1961), "Footnote to a note of Davenport and Heilbronn", Journal of the London Mathematical Society 36 (1): 177–184, DOI 10.1112/jlms/s1-36.1.177
- ↑ Given by Cvijović, Djurdje & Klinowski, Jacek (1999), "Values of the Legendre chi and Hurwitz zeta functions at rational arguments", Mathematics of Computation 68 (228): 1623–1630, DOI 10.1090/S0025-5718-99-01091-1
- ↑ Apostol (1976) p.264
Források
- Sablon:Dlmf
- * Apostol, Tom M. (1976), Introduction to analytic number theory, Undergraduate Texts in Mathematics, New York-Heidelberg: Springer-Verlag, ISBN 978-0-387-90163-3 (12. fejezet)
- Milton Abramowitz and Irene A. Stegun, Handbook of Mathematical Functions, (1964) Dover Publications, New York. ISBN 0-486-61272-4. (See Paragraph 6.4.10 for relationship to polygamma function.)
- Davenport, Harold. Multiplicative number theory, Lectures in advanced mathematics. Chicago: Markham (1967)
- (1998) „Derivatives of the Hurwitz Zeta Function for Rational Arguments”. Journal of Computational and Applied Mathematics 100, 201–206. o. [2010. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/S0377-0427(98)00193-9. (Hozzáférés: 2017. július 12.)
- The Bernoulli Operator, the Gauss–Kuzmin–Wirsing Operator, and the Riemann Zeta
- (2010) „Hyperharmonic series involving Hurwitz zeta function”. Journal of Number Theory 130, 360–369. o. DOI:10.1016/j.jnt.2009.08.005.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hurwitz zeta function című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.