Eichgraben
| Eichgraben | |||
 | |||
| Eichgraben főutcája | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ausztria | ||
| Tartomány | Alsó-Ausztria | ||
| Járás | Sankt Pölten-Land járás | ||
| Irányítószám | 3032 | ||
| Körzethívószám | 02773 | ||
| Forgalmi rendszám | PL | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 4614 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 286 m | ||
| Terület | 8,88 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 é. sz. 48° 10′ 22″, k. h. 15° 59′ 00″48.172778°N 15.983333°EKoordináták: é. sz. 48° 10′ 22″, k. h. 15° 59′ 00″48.172778°N 15.983333°E | |||
| Eichgraben weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eichgraben témájú médiaállományokat. | |||
Eichgraben osztrák mezőváros Alsó-Ausztria St. Pölten-i járásában. 2024 januárjában 4793 lakosa volt.
Elhelyezkedése
Eichgraben a tartomány Mostviertel régiójában fekszik, a Bécsi-erdőben, az Anzbach és Nagelbach patakok találkozásánál. Területének 36,5%-a erdő, 16% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat 6 települést egyesít: Eichgraben (250 lakos 2024-ben), Hinterleiten (1361), Hutten (1477), Ottenheim (961), Stein (631) és Winkl (113). A környező önkormányzatok: keletre Pressbaum, délnyugatra Altlengbach, északnyugatra Maria Anzbach.
Története
Pressbaumot 1345-ben említik először a Sankt Andrä an der Traisen-i apátság egy oklevelében. Területe a császári erdőhivatal felügyelete alá tartozott, amely Bécs egyre növekvő tűzifaszükségletének kielégítésére a 16-századtól Salzburgból, Bajorországból és Svábföldről telepített favágókat a Bécsi-erdőbe. A régiót Bécs 1529-es és 1683-as török ostromakor elpusztították, 1712/15-ben pedig pestisjárvány vitte el a szórványos lakosság jelentős részét. Az Erzsébet császárné-vasút (később Westbahn) 1858-as megnyitásával a Bécsi-erdő kis falvai gyors fejlődésnek indultak, a térség a bécsiek kedvenc üdülőhelyévé vált. Számos villa, fogadó, étterem létesült. Eichgraben községe 1923-ban jött létre a Pressbaumhoz tartozó hasonló nevű falu és Maria Anzbach község Hutten, Winkl, Hinterleiten, Ottenheim és Stein településeinek egyesülésével. Egészen 1939-ig Maria Anzbach plébániája gndoskodott a lakosok lelki szükségleteiről, de Eichgraben ebben az évben önálló egyházközséggé vált. Templomát 1951-ben szentelték fel. A községet 1973-ban mezővárosi rangra emelték.
Lakosság
Az eichgrabeni önkormányzat területén 2024 januárjában 4793 fő élt. Lakosságszáma 1869-től gyarapodó tendenciát mutat, ami a 20. század második felében a Bécsből kiköltözők miatt csak fokozódott. 2022-ben az ittlakók 87,4%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 3% a régi (2004 előtti), 4,5% az új EU-tagállamokból érkezett. 2,3% a volt Jugoszlávia (Horvátország és Szlovénia kivételével) vagy Törökország; 2,9% egyéb ország polgára volt. 2001-ben a lakosok 65,3%-a római katolikusnak, 5,7% evangélikusnak, 2% ortodoxnak, 1,3% mohamedánnak, 20,5% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 16 magyar élt a mezővárosban; a legnagyobb nemzetiségi csoportot a németek (93,2%) mellett a szerbek alkották 1,5%-kal. A népesség változása:
| 2016 | 4 555
|
| 2018 | 4 614
|
Látnivalók
- a Jézus szíve-plébániatemplom
- az ún. kis templom vagy régi templom (szintén Jézus szívének szentelve)
- az evangélikus kápolna
- A Bécsi-erdő múzeuma
Testvértelepülések
Eichgraben (Zittau városrésze), Németország
Szászalmád, Románia
Források
- ↑ Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
- A település honlapja
- Eichgraben Statistik Austria
- Eichgraben Gedächtnis des Landes
Ez a szócikk részben vagy egészben az Eichgraben című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
