A versenyszám esélyesei között a címvédő Soufiane El Bakkalit, a világcsúcstartó Lamecha Girmát tartották számon. Ezen a távon az elmúlt tíz olimpián kilencszer kenyai siker született, így tradícionálisan a kenyai futók is esélyesek voltak a győzelemre. Közülük erre a legjobb esélye az U20-as világbajnok Amos Seremnek, vagy a 2023-as világbajnokságon bronzérmes Abraham Kibiwotnak volt.[1]
A döntőben az első körökben az indiai Avinash Sable illetve az etióp futók haladtak az élen, El Bakkali a középmezőnyben futott egyenletes tempót. 1000 méternél az indiai futót lehagyták és két etióp futó, Samuel Firewu és Getnet Wale próbálta növelni az iramot. Girma és El Bakkali ekkor a harmadik és negyedik helyen követte őket. Féltávnál a kenyai Simon Koech is emelt a tempón és 2000 méternél átvette a vezetést is az etiópoktól, a két fő esélyes Girma és El Bakkali a hatodik és hetedik helyre csúszott vissza. Két körrel a vége előtt már látszott, hogy sprintbefutóra lehet számítani, a teljes mezőny együtt volt még, így nem számított jelentős hátránynak az sem, hogy a címvédő 500 méterrel a vége előtt visszaesett a tizedik helyre. A másik marokkói, Mohamed Tindouft állt ekkor az élre. Az utolsó kör elején az amerikai Kenneth Rooks kezdte meg legkorábban a hajráját és átvette a vezetést és néhány méter előnyre is szert tett. Közben El Bakkali, Girma és Kibiwot tudta tartani az amerikai tempóját, a többiek leszakadtak. Három akadály volt már csak hátra, amikor a világcsúcstartó Girma szemmel láthatóan magasabb sebességre váltott a többieknél, viszont ugrás közben az akadályban elakadt a lába és elesett, a fejét is beverte a talajba aminek hatására az eszméletét is elvesztette. Az utolsó akadályt már El Bakkali vette elsőnek, Kibiwot és Rooks pedig a második helyért küzdöttek, végül az amerikai 6 századmásodpercet meg tudott őrizni előnyéből és övé lett az ezüstérem.[2]
Rekordok
A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: