Funkcionál

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A matematikában, különösen a funkcionálanalízis területén, hagyományosan funkcionálnak nevezzük azokat a függvényeket, melyek vektortérből képeznek a vektortér alaptestére, népszerűen fogalmazva a skalár-értékű vektorfüggvényeket. Az analízisben igen természetesen fordul elő függvények vektortere, ahol a funkcionál mint függvények függvénye manifesztálódik. A funkcionálok használata a variációszámításból ered, ahol azokat a függvényeket keresik, amiken egy bizonyos funkcionál a minimumát veszi fel. Különösen fontos alkalmazása - és nem kevésbé tipikus - a fizikában, amikor egynémely rendszer olyan állapotát keressük, amely minimalizálja a rendszer hatását.

Definíció

F pontosan akkor funkcionál, ha létezik V𝕂 feletti vektortér, hogy F𝕂V, ahol 𝕂{,}. F funkcionál akkor lineáris, ha bármely Vx,y-ra és λ𝕂-ra F(x+y)=F(x)+F(y), és F(λx)=λF(x). Talán pontatlanabbul, de nem csak matematikusoknak érthetően: a funkcionál olyan függvény, amely függvényhez számot rendel. (Ezzel szemben a (szűkebb értelemben vett) függvény olyan függvény, amely számhoz számot, elemhez elemet, az operátor pedig olyan függvény, amely függvényhez függvényt rendel.) Ne tévesszen meg a függvény szó kétféle használata; a többi név speciálisabb.

Példák

Határozott integrál

A Riemann-integrálható függvények teréből értelmezett lineáris funkcionál az intervallumon vett határozott integrál:

fabf(x)dx.

Algebrai duális

Legyen V vektortér 𝕂 felett.V algebrai duálisa, V*, a V-ből 𝕂-ba ható lineáris funkcionálok a tere. Ekkor

V*={f:V𝕂;yx,y|xV}, ahol .,. euklideszi skalárszorzás,

ugyanis Φ:VV*;x(yx,y) izomorfia V és V* között.

Források

Kolmogorov, A. N. – Fomin, Sz. V.: A függvényelmélet és a funkcionálanalízis elemei; fordította: Szigeti Ferenc; Typotex 2010.