Riemann-integrálás

Innen: Hungaropédia
(Határozott integrál szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Az integrálszámítás tágabb értelemben a matematika analízis nevű ágának a része, újabb és szűkebb értelemben azonban csak a primitív függvények meghatározásának módszertanát és technikáit értjük alatta. Eredeti tárgykörét a 20. században jelentős eredményekkel gazdagított mérték- és integrálelmélet fogadta magába. A matematikában az integrál fogalma alatt általában a valós függvénytan kalkulusán belül oktatott, Riemann-féle integrál fogalmát értjük, és az integrálszámítás szűkebb értelemben vett célja valós függvények primitív függvényeinek meghatározása, és ezek alkalmazása különféle (például geometriai és statikai) problémák megoldásában.

Alapintegrálok

Alapintegráloknak nevezzük az elemi valós függvények differenciálási szabályainak megfordításából adódó primitív függvényeket.

xndx =xn+1n+1+c (x,n) xαdx =xα+1α+1+c (x+,1α)
1xdx =ln|x|+c (0x) exdx =ex+c (x)
axdx =axlna+c (x,1a+) sinxdx =cosx+c (x)
cosxdx =sinx+c (x) 1sin2xdx =ctgx+c (kπx,k)
1cos2xdx =tgx+c (kπ2x,k) shxdx =chx+c (x)
chxdx =shx+c (x) 1sh2xdx =cthx+c (0x)
1ch2xdx =thx+c (x) 11+x2dx =arctgx+c (x)
11x2dx =12ln|x+1x1|+c ={arthx+c(1>|x|)arcthx+c(1<|x|) 11x2dx =arcsinx+c (1>|x|)
11+x2dx =arshx+c (x) 1x21dx =ln|x+x21|+c ={archx+c(1<x)arch(x)+c(1>x)

Általános integrálási szabályok

Tagonkénti integrálás

A tagonkénti integrálás az integrálandó lineáris kifejezések széttagolhatóságát jelenti, a következő műveleti tulajdonságok folytán: Additivitás Összegfüggvény (különbségfüggvény) primitív függvénye a tagok primitív függvényeinek összege (különbsége).

(f(x)±g(x))dx=f(x)dx±g(x)dx

Homogenitás Függvény konstansszorosának primitív függvénye a függvény primitív függvényének konstansszorosa.

cf(x)dx=cf(x)dx

Tagonként integrálható függvények például a polinomfüggvények.

Parciális integrálás

A vizsgált intervallumon folytonosan differenciálható f és g függvények esetén

f(x)g(x)dx=f(x)g(x)f(x)g(x)dx

Parciálisan integrálhatók például a sinn x, cosn x, exsinn x és excosn x függvények, továbbá P(x) valós polinomfüggvény esetén parciálisan integrálható:

  • P(x)exf(x)=P(x),g(x)=ex  választással;
  • P(x)lnxf(x)=lnx,g(x)=P(x)  választással;
  • P(x)sinxf(x)=P(x),g(x)=sinx  választással;
  • P(x)cosxf(x)=P(x),g(x)=cosx  választással;
  • P(x)arcsinxf(x)=arcsinx,g(x)=P(x)  választással;
  • P(x)arctgxf(x)=arctgx,g(x)=P(x)  választással.

Helyettesítéses integrálás

A vizsgált intervallumon folytonos f és folytonosan differenciálható g függvény esetén, ha F = ∫ f(x) dx, akkor

f(g(x))g(x)dx=F(g(x))+C

Megjegyzés. A helyettesítést az f( g(x) ) g'(x) alakú integrandus esetén konkrétan is elvégezhetjük, ha bevezetjük a t = g(x) új integrálási változót. Ennek differenciálja pont dt = g'(x) dx, így ekkor az integrál ∫ f(t) dt alakot ölt:

f(g(x))g(x)dx=f(t)dt|t=g(x)=F(t)|t=g(x)+C=F(g(x))+C

Nevezetes alesetek:

f(ax+b)dx =F(ax+b)a+C
 (a lineáris belső függvény esete)
[g(x)]αg(x)dx =[g(x)]α+1α+1+C (α1) g(x)g(x)dx =ln|g(x)|+C
Az utolsó példa konkrét alkalmazásaiként kapjuk, hogy
tgxdx =cos(x)cos(x)dx =ln|cosx|+C
    illetve
ctgxdx =sin(x)sin(x)dx =ln|sinx|+C

Speciális integrálási módszerek

Racionális törtfüggvények integrálása

Egy valós változóból és valós számokból a négy alapművelettel képzett, végső soron két polinom hányadosaként előálló R(x) racionális törtfüggvény integrálása a következő lépésekben történhet:

  1. A valós együtthatós racionális R(x) törtfüggvényt maradékos osztással az
    R(x)=r(x)+P(x)Q(x)
    alakra hozzuk, ahol a P(x) polinom fokszáma már kisebb, mint a Q(x) polinom fokszáma.
  2. A Q(x) nevezőt első- és (negatív diszkriminánsú) másodfokú főpolinomok egyértelműen előálló szorzatára bontjuk:
Q(x)=a0(xa1)k1(xan)kn(x2b1xc1)l1(x2bmxcm)lm
  1. A P(x)Q(x) törtet a Q(x) faktorainak megfelelő parciális törtek összegére bontjuk fel:
    P(x)Q(x)=A11xa1+A12(xa1)2++A1k1(xa1)k1+
    +An1xan+An2(xan)2++Ankn(xan)kn+
                  +B11x+C11x2+b1x+c1++B1l1x+C1l1(x2+b1x+c1)l1+
      +Bm1x+Cm1x2+bmx+cm++Bmlmx+Cmlm(x2+bmx+cm)lm
    A parciális törtek Aij,Bij,Cij együtthatói a megfelelő lineáris egyenletrendszer megoldásával számíthatók ki.
  2. A parciális törtekre bontott kifejezést tagonként integráljuk a következő összefüggések alapján:
    • Axadx=Aln|xa|
    • A(xa)kdx=A(1k)(xa)k1(1<k)
    • Bx+Cx2+bx+cdx=B2ln|x2+bx+c|+CBb2cb24arctanx+b2cb24
    • Bx+C(x2+bx+c)ldx=B2(x2+bx+c)1l1l+(CBb2)1(x2+bx+c)l
      Az utolsó integrandus nevezőjében lévő másodfokú polinomot pedig teljes négyzetté alakítva, a megfelelő helyettesítéssel az integrál Il=1(t2+1)l alakúra hozható, amelyet a következő redukciós formula segítségével számíthatunk ki:
      Il=12l2t(t2+1)l1+2l32l2Il1

Trigonometrikus függvények integrálása

Trigonometrikus függvényekből és valós számokból a négy alapművelettel képzett R(sinx,cosx) racionális kifejezések integrálása a t=tanx2 helyettesítéssel visszavezethető egy racionális törtfüggvény integrálására. A helyettesítésből sinx=2t1+t2; cosx=1t21+t2 és dx=21+t2dt adódik.

Exponenciális függvények integrálása

Az exponenciális függvényből és valós számokból a négy alapművelettel képzett R(ex) racionális kifejezések integrálása a t=ex helyettesítéssel visszavezethető egy racionális törtfüggvény integrálására. A helyettesítésből dx=1tdt adódik.

Hiperbolikus függvények integrálása

Hiperbolikus függvényekből és valós számokból a négy alapművelettel képzett R(sinhx,coshx) racionális kifejezések integrálása a t=tanhx2 helyettesítéssel visszavezethető egy racionális törtfüggvény integrálására. A helyettesítésből sinhx=2t1t2; coshx=1+t21t2 és dx=21t2dt adódik. Minthogy azonban a hiperbolikus függvények voltaképpen speciális exponenciális függvények, az exponenciális függvények integrálási módszere is alkalmazható rájuk.

Irracionális függvények integrálása

A négy alapműveleten kívül gyökvonást vagy törtkitevőt is tartalmazó irracionális kifejezések integrálása a megfelelő helyettesítéssel sok esetben szintén visszavezethető racionális törtfüggvény integrálására. A legfontosabb esetek a következők:

  • R(x,a2x2) alakú kifejezés integrálása xa=sint helyettesítéssel;
  • R(x,a2+x2) alakú kifejezés integrálása xa=sinht helyettesítéssel;
  • R(x,x2a2) alakú kifejezés integrálása x0 esetén xa=cosht, illetve x0 esetén xa=cosht helyettesítéssel;
  • R(xp1q1,,xpnqn) alakú kifejezés integrálása x=tq helyettesítéssel, ahol q a kitevők q1,,qn nevezőinek legkisebb közös többszöröse.

Az Euler-féle helyettesítések

R(x,ax2+bx+c) alakú irracionális kifejezések integrálása a következő helyettesítések valamelyikével általában visszavezethető racionális törtfüggvény integrálására:

  • ax2+bx+c=t±xa(a>0);
  • ax2+bx+c=tx±c(c>0);
  • ax2+bx+c=t(xx0), ahol x0 az ax2+bx+c polinom valós gyöke.

A határozott integrál alkalmazásai

Területszámítás

Görbe alatti terület

Az

abf(x)dx

határozott integrál geometriai jelentése: az

x=a

,

x=b

,

y=0

egyenesek és az

y=f(x)

függvénygörbe által határolt síkidom előjeles területe (abban az értelemben, hogy az x tengely alá eső területrészt az integrál negatív előjellel számolja). Ebből következik, hogy az

f(x)

és

g(x)

függvénygörbék, valamint az

x=a

és

x=b

egyenesek által határolt síkidom területe:

|ab[f(x)g(x)]dx|

Az

x=x(t)

,

y=y(t)

,

t[a,b]

paraméteres alakban megadott görbe alatti terület:

ab|x(t)y(t)|dt

Szektorterület

Az

x=x(t)

,

y=y(t)

,

t[a,b]

paraméteres alakban megadott görbéhez az origóból húzott szektor területe:

12ab[x(t)y(t)x(t)y(t)]dt

Az

r=r(φ)

,

φ[α,β]

polárkoordinátás alakban megadott görbéhez az origóból húzott szektor területe:

12αβr2(φ)dφ

Ívhosszszámítás

Ha az

f(x)

függvény az

[a,b]

intervallumon differenciálható, és

f(x)

ugyanitt folytonos, akkor a függvénygörbe hosszúsága az adott intervallumon:

ab1+[f(x)]2dx

Az

x=x(t)

,

y=y(t)

,

t[a,b]

paraméteres alakban megadott folytonos ív hossza:

ab[x(t)]2+[y(t)]2dt

Az

r=r(φ)

,

φ[α,β]

polárkoordinátás alakban megadott folytonos ív hossza:

αβ[r(φ)]2+[r(φ)]2dφ

Térfogatszámítás

Ha az x tengelyre forgásszimmetrikus test palástjának a tengellyel párhuzamos ívét a folytonos

f(x)

függvény írja le, akkor a forgástestnek a tengely

[a,b]

szakaszára eső térfogata:

πabf2(x)dx

Az

x=x(t)

,

y=y(t)

,

t[a,b]

paraméteres alakban megadott folytonos ív x tengely körüli megforgatásával nyert forgástest térfogata:

πaby2(t)x(t)dt

Felszínszámítás

Ha az x tengelyre forgásszimmetrikus test palástjának a tengellyel párhuzamos ívét a folytonos

f(x)

függvény írja le, akkor a tengely

[a,b]

szakasza körüli palást felszíne:

2πabf(x)1+[f(x)]2dx

Az

x=x(t)

,

y=y(t)

,

t[a,b]

paraméteres alakban megadott folytonos ív x tengely körüli megforgatásával nyert forgástest palástjának felszíne:

2πaby(t)[x(t)]2+[y(t)]2dt

Súlypontszámítás

Az

f(x)

függvénygörbe a és b abszcisszájú pontok által határolt ívének a súlypontja:

xs=abx1+[f(x)]2dxab1+[f(x)]2dxys=abf(x)1+[f(x)]2dxab1+[f(x)]2dx

Ugyanezen ív alatti lemez súlypontja:

xs=abxf(x)dxabf(x)dxys=abf2(x)dx2abf(x)dx

Az ívet az x tengely körül megforgatva, a kapott forgástest súlypontjának abszcisszája pedig:

xs=abxf2(x)dxabf2(x)dx

Források