Háromszög-egyenlőtlenség

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A háromszög-egyenlőtlenség a geometria egyik legalapvetőbb tétele, megállapítható segítségével, hogy három szakaszból lehet-e háromszöget szerkeszteni. Az egyenlőtlenség tovább általánosítható valós és komplex számokra, összegzésekre, integrálokra és különböző terekre. Itt a hosszak szerepét abszolútértékek és különféle normák veszik át. Leginkább becslésekben használják a matematika több területén is.

A tétel

Egy háromszögben két oldal hosszának az összege nagyobb, mint a harmadik oldal hossza. Azaz: a<b+c és b<a+c és c<a+b. A tétel ekvivalens alakja: ab<c, bc<a és ca<b Bizonyítás: AC+CB>AB -t elég bizonyítani. Hosszabbítsuk meg az AC oldalt, és felmérjük a CB távolságot a meghosszabbított félegyenesre, így kapjuk a CD szakaszt. BCD háromszög egyenlő szárú, ekkor CBD szög = CDB szög. BC az ABD szög belsejében halad, ekkor ABD szög > CBD szög = CDB szög, így AD>AB. Ez viszont éppen a tételben szereplő a+b>c.

Metrikus interpretáció

A háromszög-egyenlőtlenség biztosítja, hogy a kétdimenziós (általánosabban, az n dimenziós) euklideszi tér tetszőleges három A,B,C pontjára igaz legyen, hogy bármely kettő pár egymástól mért távolságainak összege nagyobb, mint a harmadik pár közt mért távolsága:

AB+BC≥AC
BC+CA≥BA
CA+AB≥BC

Ezt a tényt úgy is interpretálhatjuk, hogy "két pont között a legrövidebb út az egyenes", mert a háromszög-egyenlőtlenség egy speciális esete e kijelentésnek, míg utóbbi következménye az előbbinek. A háromszög-egyenlőtlenség e változata megenged elfajult háromszögeket, amikor is néhány háromszögcsúcs vagy -oldal illeszkedik egymásra.

A tétel általánosításai

Valós számokra

Valós számokra: |a+b||a|+|b|=||x||a|||xa|. Bizonyítás: Mivel az egyenlőtlenség mindkét oldala nem negatív, ezért a négyzetre emelés ekvivalens átalakítás:

a2+2ab+b2a2+2|ab|+b2.

Mindkét oldalból kivonva az azonos tagokat:

2ab2|ab|.

és ez mindig teljesül, mert x|x| minden x.-re. Valós számokra önállóan is belátható a háromszög-egyenlőtlenség kivonásos alakja: Nyilván |a+b||b||a|. Az

a:=x+y,b:=y

helyettesítéssel

|x||y||x+y|.

Viszont, ha

b:=x

akkor

|y||x||x+y|,

Az előző két egyenlőtlenséget összetéve

||x||y|||x+y||x|+|y|.

y helyére -y-t téve

||x||y|||xy||x|+|y|.

Összefoglalva

||x||y|||x±y||x|+|y| minden x,y-re.

Komplex számokra

Komplex számokra a háromszög-egyenlőtlenség:

|z1+z2||z1|+|z2|.

Bizonyítás: Mivel egyik oldal sem lehet negatív, ezért a négyzetre emelés ekvivalens átalakítás:

z1z1+z1z2+z1z2=z1z2+z2z2z1z1+2|z1z2|=|z1z2|+z2z2,

ahol a felülvonás a komplex konjugálást jelenti. A két oldalról eltávolítva az egyenlő tagokat, és a z:=z1z2 helyettesítést elvégezve

z+z¯2|z|

A z komplex szám algebrai alakja legyen z=u+iv. Ezzel

(u+iv)+(uiv)=2u2u2+v2

és

|u|u2+v2,

ami 0v2 és a valós négyzetgyökfüggvény monotóniája miatt mindig fennáll. A valós esethez hasonlóan látható be a kivonásos alak is

||z1||z2|||z1±z2||z1|+|z2| minden z1,z2-re.

Összegekre és integrálokra

A háromszög-egyenlőtlenség többszöri alkalmazásával és teljes indukcióval

|i=1nxi|i=1n|xi|

ahol az xi számok lehetnek valósak, vagy komplexek. Integrálokra: Legyen az f:I függvény Riemann-integrálható, ahol I=[a,b] egy intervallum! Ekkor

|If(x)dx|I|f(x)|dx.[1]

Hasonlók teljesülnek komplex értékű függvényekre is: f:I.[2] Ekkor ugyanis van egy komplex α úgy, hogy αIf(x)dx=|Ifdx| és |α|=1. Mivel

|If(x)dx|=αIf(x)dx=Iαf(x)dx=IRe(αf(x))dx+iIIm(αf(x))dx

valós, ezért IIm(αf(x))dx szükségképpen egyenlő nullával. Emellett

Re(αf(x))|αf(x)|=|f(x)|,

összetéve tehát

|If(x)dx|=IRe(αf(x))dxI|f(x)|dx.

Vektorokra

Vektorokra:

|a+b||a|+|b|.

Négyzetre emeléssel:

|a+b|2=a+b,a+b=|a|2+2a,b+|b|2|a|2+2|a||b|+|b|2=(|a|+|b|)2,

és a Cauchy–Schwarz–Bunyakovszkij-egyenlőtlenség felhasználásával:

a,b|a||b|.

Innen, mint a valós esetben:

||a||b|||a±b||a|+|b|

és

|i=1nai|i=1n|ai|.

Gömbháromszögekre

Két általános gömbháromszög

A gömbháromszögek körében a háromszög-egyenlőtlenség azokra a háromszögekre korlátozódik, amiknek egyik oldala sem nagyobb egy fél főkörívnél, azaz a < π, b < π és c < π. Általános gömbháromszögekre a tétel nem igaz. Ahogy az ábra mutatja:

|ab|c1a+b,

de c2>a+b, ahol még az is igaz, hogy c2>π.

Normált terekben

Az (X,.) normált térben a háromszög-egyenlőtlenség ezt az alakot ölti:

x+yx+y

és megkövetelik, hogy a tér az adott normával ezt az egyenlőtlenséget azonossággal teljesítse. Ebből

|xy|x±yx+y

és

i=1nxii=1nxi minden xiX-re.

Speciálisan, az Lp-terekben a háromszög-egyenlőtlenséget Minkowski-egyenlőtlenségnek nevezik, és a Hölder-egyenlőtlenséggel bizonyítják.

Metrikus terekben

Az (X,d) metrikus térben a háromszög-egyenlőtlenség ezt az alakot ölti: d(x,y)d(x,z)+d(z,y) és megkövetelik, hogy a tér az adott d távolságfüggvénnyel ezt az egyenlőtlenséget azonossággal teljesítse. Innen következik |d(x,z)d(z,y)|d(x,y) és d(x0,xn)i=1nd(xi1,xi) a tér tetszőleges elemeire.

Jegyzetek

  1. Harro Heuser: Lehrbuch der Analysis, Teil 1. 8. kiadás. B. G. Teubner, Stuttgart 1990, ISBN 3-519-12231-6. Satz 85.1
  2. Walter Rudin: Real and Complex Analysis. MacGraw-Hill 1986, ISBN 0-07-100276-6. Theorem 1.33

Források

  • Obádovics J. Gyula: Matematika