Abszolútérték-függvény

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Az abszolútérték-függvény grafikonja

Az abszolútérték-függvény egy elemi egyváltozós valós függvény, mely minden valós számhoz az abszolút értékét rendeli, azaz önmagát, ha a szám nemnegatív, és az ellentettjét, ha a szám negatív. Egy x szám abszolút értékét így jelölik:

|x|.

Magát az abszolútérték-függvényt, vagyis az

x|x|

hozzárendelést vagy sehogy se jelölik, vagy az abs szimbólummal, esetleg az analízisben használatos |.| jelöléssel, ahol a pont a változó helyét jelöli.

Ekvivalens definíciók

Az abszolútérték-függvény tehát nem más, mint az

abs:;x|x|

függvény. Tekintve, hogy az abszolút értéknek sokféle ekvivalens megfogalmazása van, az abszolútérték-függvényt is több alakban adhatjuk meg. Tetszőleges x valós szám esetén:

  1. abs(x)=|x|={x,ha x0,x,ha x<0
  2. abs(x)=|x|=xsgn(x)
  3. abs(x)=|x|=max{x,x}


ahol sgn(x) az ún. szignumfüggvény vagy előjelfüggvény, max pedig a mellette álló rendezetlen párból választja ki a nem kisebbet. Ezen definíciók teljességgel ekvivalensek.

Példák

|7|=7
|8|=(8)=8

Analitikus tulajdonságok

Nemnegativitás

A teljes értelmezési tartományon nemnegatív, ezért abszolút értéke önmaga. Tehát minden x valós számra

||x||=|x|

Ugyanis a nemnegatív számokon identikus, azaz értéke a független változó (argumentum) értékével egyenlő, míg a negatív számokon a független változó értékének ellentettjét, azaz nemnegatív számot vesz föl.

Szubadditivitás

Rendkívül fontos mind a matematikai, mind a fizikai alkalmazások számára az a tulajdonsága, hogy szubadditív, azaz tetszőleges x,y valós számokra:

|x+y||x|+|y|

amely kijelentés lényegében a valós számokra vonatkozó háromszög-egyenlőtlenség.

Folytonosság

Az értelmezési tartomány minden pontjában folytonos, tehát az R-en folytonos függvények C(-∞, +∞) osztályába tartozik. A Lipschitz-folytonosság a szubadditivitásból és a fordított háromszög-egyenlőtlenségből következik, ahol a Lipschitz-konstans L=1:

||z||w|||zw|.

Derivált és integrál

Az abszolútérték-függvény a (,0) halmazon megegyezik az xx függvénnyel, amely minden nyílt intervallumon differenciálható, és a deriváltja 1. Hasonlóan, a függvény a (0,+) halmazon megegyezik az xx függvénnyel, amely szintén minden nyílt intervallumon differenciálható, és a deriváltja 1. Emiatt a függvény az {0} halmazon differenciálható és a deriváltja a szignumfüggvény. A 0-ban nem deriválható, ott töréspontja van (balról deriválva -1-et, jobbról deriválva 1-et kapunk, holott a deriválhatóság feltétele, hogy a jobb és bal oldali derivált megegyezzen).

abs(x)=sgn(x)x0

Korlátos intervallumon integrálható. Egy határozatlan integrálja x12x2sgn(x).

Arkhimédészi tulajdonság

Az abszolútérték arkhimédészi norma, azaz, hogyha van egy n egész szám, melyre |n|>1, akkor minden m>1 egész számra teljesül, hogy |m|>1.[1]

Algebrai tulajdonságok

Multiplikativitás

„Erős” értelemben multiplikatív, azaz tetszőleges x,y valós számokra:

|xy|=|x||y|

Iteráció-invariancia

Nemnegativitásából következően az iteráció (önmagára alkalmazás) műveletére nézve fixpontként viselkedik a függvény, azaz bármely pozitív (n-ed) rendű iteráltja önmaga:

||...|ndbx|...||ndb=|x|

vagy az analízis formalizmusában

absabs...absndb=abs

Abszolútértékes egyenletek és egyenlőtlenségek

A megoldáshoz tudni kell, hogy |a|=b esetén következik, hogy a=b vagy a=b. Hogyha b<0, akkor |a|=b. Például szeretnénk megoldani az |x+3|=5 egyenletet a valós számokon. A számolás a következő:

|x+3|=5
x+3=5 vagy x+3=5
x=53 vagy x=53
x=2 vagy x=8

Tehát az egyenletnek két megoldása van x-re, jelesül 2 és −8. Egyenlőtlenségek esetén alkalmazhatók:

|a|bbab
|a|bab vagy ba

Például szeretnénk meg oldani az |x3|9 egyenlőtlenséget a valós számokon. Számolhatunk a következőképpen:

|x3|9
9x39
9+3x9+3
6x12

Tehát megoldásként a [6,12] intervalllum adódik. Általában az x, m és r valós számokra:

|xm|rx[mr,m+r].

Általánosítás

Komplex számok, kvaterniók, sőt bizonyos más algebrák esetén is értelmezik az abszolút érték fogalmát. Ha z = a + b i komplex szám, akkor abszolút értéke a

|z|=a2+b2

valós szám, mely lényegében a komplex számot reprezentáló síkvektor hossza. Általában egy algebrában az abszolút érték olyan norma, mely teljesíti a fent említett erős multiplikatív tulajdonságot.

Komplex abszolútérték

Legy z=x+iy, ahol x, y valós. Ekkor

|z|=zz¯=(x+iy)(xiy)=x2+y2,

ahol z¯ a z szám komplex konjugáltja. Hogyha z valós, akkor y=0, így z=x; ezzel a komplex abszolútérték

|x|=x2

ami éppen megegyezik a valós abszolútértékkel. A komplex abszolútértékre példa:

|3+4i|=(3+4i)(34i)=32(4i)2=32+42=25=5

A komplex abszolútérték nem komplex differenciálható, hiszen csak valós értékeket vesz fel, így nem teljesíti a Cauchy-Riemann-egyenleteket.

Norma

Egy normának három tulajdonságnak kell megfelelnie: definitség, abszolút homogenitás és szubaddditivitás. Mivel a valós és a komplex abszolútértéknek megvannak ezek a tulajdonságai, azért mindkettő norma, mégpedig abszolútérték-norma. A definitség következik abból, hogy a négyzetgyökfüggvénynek a nulla az egyetlen nullhelye:

|z|=0zz¯=0zz¯=0z=0

A homogenitás adódik abból, hogy ha w,z komplex számok, akkor

|wz|2=(wz)(wz)=(wz)(w¯z¯)=(ww¯)(zz¯)=|w|2|z|2

A háromszög-egyenlőtlenség:

|w+z|2=(w+z)(w+z)=(w+z)(w¯+z¯)=ww¯+wz¯+zw¯+zz¯==|w|2+|z|2+wz¯+wz¯=|w|2+|z|2+2Re(wz¯)|w|2+|z|2+2|wz¯|==|w|2+|z|2+2|w||z|=(|w|+|z|)2,

ahonnan négyzetgyökvonással adódik az eredmény. Itt kihasználtuk, hogy a konjugálás felcserélhető a szorzással és az összeadással. Továbbá azt, hogy a kétszeri konjugálás eredménye a kiindulási komplex szám; illetve, hogy a komplex abszolútérték legalább akkora, mint a valós része. Valós esetben nincs szükség konjugálásra. Az abszolútérték-normát indukálja a skaláris szorzat a valós és a komplex számok fölött. Jelölje x és y a két számot. Az abszolútérték-norma által indukált metrika:

d(x,y):=|xy|,

ahol a távolság két szám különbségének abszolútértéke. A definitség, abszolút homogenitás és szubaddditivitás alapján az abszolútérték tetszőleges vektortérre általánosítható. Az egyértelműség azonban nincs biztosítva.

Egyéb testek fölött

Legyen D integritástartomány, és φ egy D függvény! Teljesüljenek még a következő tulajdonságok is:

φ(x)0 (0) Nemnegativitás
φ(x)=0x=0 (1) Definitség
(0) és (1) együtt pozitív definitség
φ(xy)=φ(x)φ(y) (2) Multiplikativitás, abszolút homogenitás
φ(x+y)φ(x)+φ(y) (3) Szubadditivitás, háromszög-egyenlőtlenség

A φ függvény kiterjesztése a hányadostestre a multiplikativitás miatt egyértelmű. Ezekkel a tulajdonságokkal a φ függvény a hányadostest értékelése. Ha φ(n)1 minden n:=1++1n-szer természetes számra, akkor a norma vagy az értékelés nemarkhimédészi. A φ(x)=1 minden x0 esetben triviális nemarkhimédészi norma vagy értékelés. Nemarkhimédészi esetben teljesül

φ(x+y)max(φ(x),φ(y)) (3’) az éles háromszög-egyenlőtlenség.

Emiatt a norma ultrametrikus. Megfordítva, minden ultrametrikus norma nemarkhimédészi.

  • Ha egy integritástartománynak van arkhimédészi normája, akkor karakterisztikája nulla.
  • A nem nulla (azaz prímszám) karakterisztikájú integritástartományoknak csak nemarkhimédészi normája lehet.
  • A véges integritástartományok prímkarakterisztikájú véges testek, ahol csak a triviális norma létezik.
  • A racionális számok teste, mint prímtest karakterisztikája nulla, és véges bővítésein mind arkhimédészi, mint nemarkhimédészi normák vannak.
  • Az Ostrowski-tétel szerint a racionális számokon egyetlen arkhimédészi norma van (ami euklideszi is). A többi norma nemarkhimédészi p-adikus norma, ahol a p betű prímszámra utal. Mindezekre érvényes az approximációs tétel.

Ha K test, akkor a rajta normával indukált metrikák teljessé tehetők. Az így teljessé tett testet K^ jelöli. A racionális számok arkhimédészi teljessé tételei ^= és (i)^=^(i)=. A nemarkhimédészi teljessé tételek ^=p minden p prímre. A triviális norma kiterjesztése is triviális. Legyenek φ és ψ egy K test normái vagy értékelései! Ekkor a következők:

  1. Minden {xν} sorozat, ami φ szerint nullsorozat, azaz lim\limits νφ(xν)=0, akkor ψ szerint is nullsorozat – és megfordítva.
  2. Ha φ(x)<1, akkor ψ(x)<1.
  3. ψ a φ hatványa, vagyis ψ(x)=φ(x)ϵ minden x esetén egy előre rögzített ϵ>0 számmal.

Lásd még

Hivatkozások

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Betragsfunktion című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

  1. van der Waerden. Algebra. Springer-Verlag, 203, 212. o. (1967)