Hatványvonal

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A síkon két kör hatványvonalán azon pontok halmazát értjük, melyekből azonos hosszúságú érintő húzható a körökhöz. Ez a vonal egy, a középpontokat összekötő szakaszra merőleges egyenes lesz.

Annak bizonyítása, hogy ezek a pontok egy egyenesen lesznek

A hatványvonal előáll két sík metszéseként, tehát egyenes

Geometriailag

Lesz egy ilyen egyenes ahonnan ugyanolyan hosszú érintőket lehet húzni: A két kör fölé metsző gömböket állítok. A metszéskörük síkja és az alapsík metszése lesz a hatványvonal. Ebből a vonalból a két körhöz húzott érintők hossza megegyezik a metszéskörhöz húzott érintők hosszával, tehát egymással is megegyeznek.

A szelőtétel alapján a metszéskör síkja mindig ugyanott metszi a körök középpontját összekötő egyenest

Ez az egyenes bármely két metsző gömb esetén ugyanaz: Tekintsük az alapsíkra merőleges, körök középpontjain átmenő egyenest tartalmazó síkot (lásd ábra). A hatványvonal és a körök centrálisának metszéspontjának a két körre vonatkozó hatványa egyenlő, és csak egy ilyen pont van azon az egyenesen. Semmilyen más pont nem lesz jó: Egy ilyen tulajdonságú pontból felveszünk két metsző gömböt a körök fölé, vesszük az érintőkúpjaikat. Ezek metszése érinteni fogja mindkét gömböt, tehát a gömbök metszéskörét is, és annak síkjában lesz (?), ami pedig csak a hatványvonalat metszi ki.

A két középponttól való távolság négyzete állandó - a mértani hely egy egyenes

Koordináta-geometriával

Legyen a két kör középpontja OA és OB, a hatványvonal talppontja M, rajta egy tetszőleges P pont, ahonnan húzott érintési pontok TA és TB (lásd ábra). A Pitagorasz-tétel értelmében a hatványvonalon levő pontoknak a középpontoktól való távolságuk négyzeteinek különbsége állandó: POA2POB2=PTA2+RA2PTB2RB2=RA2RB2 ami két kör sugárnégyzeteinek különbsége, valóban nem függ P-től. P ponthoz a körök középpontjaitól való távolságok négyzeteinek különbsége nem függ pontnak a körök középpontjai által meghatározott egyenestől való távolságától, pusztán annak merőleges vetületének helyétől: POA2POB2=PM2+MOA2PM2MOB2=MOA2MOB2 Tehát a merőlegesen levő pontoknak ugyanakkora a középpontoktól való távolságnégyzeteik különbsége, tehát tényleg ugyanolyan hosszú érintő húzható belőlük. Csak ezek a pontok lesznek jók: Az OAOB egyenesen egy M ponthoz tartozó távolságnégyzet különbségek: MOA2MOB2=MOA2(MOA+OAOB)2=2MOAOAOB+OAOB2 Ami monoton (ha MOA, MOB OAOB szakaszokat irányítottan tekintjük), és folytonos, tehát csak egy olyan M létezik, hogy MOA2MOB2=RA2RB2.

Körök speciális elrendezései

  • Két koncentrikus, ugyanakkora sugarú kör esetén a hatványvonal az egész sík,
  • két koncentrikus, eltérő sugarú kör esetén nincs hatványvonal,
  • két metsző kör (hiperbolikus-körsor) esetén a hatványvonal átmegy a két metszésponton,
  • két érintkező (parabolikus-körsor) kör esetén a hatványvonal az érintkezési ponton átmenő, köröket érintő egyenes
  • két nem metsző (elliptikus-körsor) kör esetén a hatványvonal egy, a körökön át nem menő egyenes
  • ha az egyik vagy mindkettő kör ponttá fajul, akkor érintő hossza helyett a tőle való távolságot vesszük
  • ha az egyik kör tart az egyeneshez, akkor tart a hatványvonalhoz (ha adott két kör, az egyiknek egy rögzített P kerületi pontja, és az O középpontját elkezdjük egy adott irányba végtelen messzire távolítani, akkor a hatványvonal határesete átmegy a rögzített P ponton, és merőleges a PO sugárra)
Háromból két-két kör hatványvonalainak metszése rajta van a harmadik pár hatványvonalán

Hatványpont

Három általános helyzetű kör hatványvonalai egy pontban metszik egymást. Ekkor a metszéspontból húzott érintők egyenlő hosszúak: PTA=PTB=PTC Bizonyítás: legyenek a körök A, B, C. Két hatványvonal, mondjuk A és B hatványvonalának és B és C hatványvonalának P metszéséből ugyanolyan hosszú érintőt lehet húzni A-hoz és B-hez, és B-hez és C-hez, tehát A-hoz és C-hez is, tehát rajta van A és C hatványvonalán. Ha két hatványvonal párhuzamos, azaz a három kör középpontja egy egyenesbe esik, akkor a harmadik hatványvonal is párhuzamos velük.

Források

Hajós, György. Bevezetés a geometriába, 6. kiadás, Budapest: Tankönyvkiadó (1979). ISBN 9631747360 

Kapcsolódó szócikkek