Johann Heinrich Meyer
Johann Heinrich Meyer | |
![]() | |
Önarcképe | |
Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
Állampolgársága | svájci |
Foglalkozása |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Heinrich Meyer témájú médiaállományokat. | |
Johann Heinrich Meyer (Zürich, 1760. március 16. – Weimar, 1832. október 14.) svájci festő.
Pályafutása
A festészetre adta magát és 1784-88-ban Olaszországban tartózkodott, ahol Goethe barátja lett. Visszatérve Svájcban élt 1792-ig, amikor Goethe meghívására Weimarba ment és az ottani festőakadémián tanári állást kapott. 1795-ben ismét Olaszországba utazott, de a franciák bevonulása miatt kénytelen volt Svájcba visszatérni; innét újra Weimarba ment és 1807-ben a festőakadémia igazgatója lett. Végrendeletében 33 000 tallért hagyományozott a weimari szegényalapnak és ezt nejéről (megh. 1825. április 21.) Meyer Amália-alapítványnak nevezte. Legfontosabb műve: Geschichte der bildenden Künste bei den Griechen und Römern (Drezda, 1824-36), amelyet Reimer fejezett be. Sokat írt Schiller Horen és Goethe Propyläen meg Kunst und Alterthum című folyóirataiba is; Kleine Schriften zur Kunst című dolgozatait 1886-ban Heilbronnban adták ki.
Jegyzetek
Források
- Meyer. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X