Kelence
| Kelence (Chelința) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Rang | falu |
| Községközpont | Sülelmed (Ulmeni) |
| Irányítószám | 437357 |
| SIRUTA-kód | 109292 |
| Népesség | |
| Népesség | 1419 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 47° 27′ 11″, k. h. 23° 19′ 05″47.453107°N 23.317987°EKoordináták: é. sz. 47° 27′ 11″, k. h. 23° 19′ 05″47.453107°N 23.317987°E | |
Kelence (Chelința), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.
Fekvése
Szilágycsehtől északkeletre, a Szamos jobb partján fekvő település.
Nevének eredete
Kelence, magyar jelentése méhkas.
Története
Kelence nevét 1423-ban említette először oklevél v. olachalis Gelenczemezeo néven. 1462-ben Kelencze, Kelenchew, 1505-ben Kelenche, 1733-ban Telincze, Chelintia, 1808-ban Kelencze, Tyelinczá, 1913-ban Kelence néven írták. Kelence a Kusalyi Jakcs család tagjainak birtokai közé tartozó román lakosságú falu volt. 1423-ban Zsigmond király beiktató parancsára a váradi káptalan Kusalyi Jakcs György fiának, Dénesnek Gelenczemezeo nevű faluja birtokába beiktatta György másik fiát Jánost, ennek nejét Annát meg fiait: Lászlót és Györgyöt is. Középszolnok vármegyei helység volt, mely 1553-ban Kővárhoz, 1564-ben Hadad várához tartozott. 1553-ban (a Kővárhoz tartozó középszolnoki Kelenchee) Jakcsi Mihály és Valkai Miklós között oszlott meg, kiknek jobbágyai 1–1 kapu után adóztak. 1641-ben Szaniszlófi Báthory Kata rendelkezése szerint Kelencén Lónyay Zsigmond, Badoginé Lónyay Kata, Becski Lászlóné Lónyay Zsuzsánna fia Szántói Becsky György és leánya Bribéri Melith Györgyné Zsuzsánna osztoztak meg. 1910-ben 790 lakosából 23 magyar, 648 román, 119 cigány volt. Ebből 467 görögkatolikus, 20 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott. Kelencének egykor kitűnő bortermő hegyei voltak; az 1880-as években azonban a filoxéra fellépése következtében e szőlők teljesen kipusztultak. Váljá Morij (Malmos-patak) nevű vizének a regényes hegyoldalon nagyobb esése van. A vízesés környékét Mária-völgynek is nevezik. Kelenczéhez tartozott Kis-Bécs nevű hely is a Szamos balpartján, mely a tutajdeszka-kereskedők kikötője volt az 1870-es években.
Jegyzetek
Források
- Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}