Sülelmed
| Sülelmed (Ulmeni, Ulmendorf) | |
 | |
| A település két temploma 1921-ben | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Rang | város |
| Községközpont | Ulmeni |
| Beosztott falvak | |
| Polgármester | Lucian-Ioan-Titus Morar (Uniunea Națională pentru Progresul României), 2012 |
| Irányítószám | 437355 |
| SIRUTA-kód | 109265 |
| Népesség | |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 47° 27′ 56″, k. h. 23° 18′ 01″47.465556°N 23.300278°EKoordináták: é. sz. 47° 27′ 56″, k. h. 23° 18′ 01″47.465556°N 23.300278°E | |
 | |
| Sülelmed weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sülelmed témájú médiaállományokat. | |
Sülelmed (románul: Ulmeni, korábban Șilimeghiu, németül: Ulmendorf) város Romániában, Máramaros megyében, a történeti Szilágyságban.
Fekvése
Nagybányától 57 km-re délnyugatra, Zsibótól 26 km-re északra, a Szamos bal partján fekszik.
Nevének eredete
Neve bizonytalan eredetű. Hivatalos román neve (ulm 'szilfa') vsz. Petri Mór feltevése alapján született, aki a névbe vármegye-monográfiájában a latin ulmus 'szilfa' szót látta bele. Első említése: Sylelmed (1405). Románul: Sulelmegyul (1733).
Története
A 15. században Közép-Szolnok vármegyei település volt a Jakcsi, ill. a Drágfi család birtokában, vásártartási joggal és a Szamoson révvel. 1447-ben Mátyás király meghagyta a kolozsmonostori konventnek, hogy a sülemedi vásáradó felébe és Szamoson szedett révbér felébe iktassa be Csaholyi Istvánt is. 1475-ben Sülemed mint Kővárhoz tartozó település volt említve. 1573-ban Gyulaffy László birtoka volt, a határában levő Gyükeres nevű szántófölddel együtt. 1593-ban Báthory Zsigmond a tizedeit is Gyulaffy Lászlónak adta. 1637-ben Gyulafi Sámuel Cseh várában kelt végrendeletében sülelmedi birtokait édesanyjára, Széchi Katára hagyta. 1682 előtt fölégették. 1720-ban 3 nemes, 10 jobbágy és 10 zsellér élt a faluban, 23 háztartásban. 1753-tól vásáros hely, román–magyar lakossággal.[1] Vásárain főként szarvasmarhát adtak-vettek.[2] Az 1797-ben végzett összeíráskor főbb birtokosai gróf Toldalagi László, gróf Bethlen Gergely, Báró Bornemissza József, gróf Gyulai József, gróf Toroczkai Pál és báró Naláczi József voltak. 1876-ban Szilágy vármegyéhez csatolták. 1897-ben 1876 holdnyi határának 50%-a volt szántó, 20%-a legelő és 8%-a erdő. 1899-ben vasúti csomópont lett, ami lendületet adott fejlődésének. A 20. század elején már jelentős ipari műhelyek működtek benne. A két világháború között mezővárosias jellegűvé vált, nagy malma, fonodája, tejfeldolgozó üzeme volt. 1938-ban alapították üveggyárát, amelyben 1940-ben 65 munkás dolgozott. 2004-ben kapott városi rangot.[3]
Lakossága
1850-ben 383 lakosából 304 volt román (79%) és 68 magyar (18%) nemzetiségű; 304 görögkatolikus, 38 református és 11 zsidó vallású.
1900-ban 784 lakosából 534 volt román (68%) és 247 magyar (32%) anyanyelvű; 526 görögkatolikus, 116 református, 106 zsidó és 32 római katolikus vallású. 20%-uk tudott írni–olvasni, a román anyanyelvűek 10%-a beszélt magyarul.
2002-ben 1493 lakosából 1273 volt román (85%), 184 magyar (12%) nemzetiségű; 1200 ortodox, 147 református, 89 pünkösdista és 29 római katolikus vallású.
Látnivalók
- A Szent arkangyalok ortodox (korábban görögkatolikus)fatemplom 1720-ban épült. 1895-ben Nagysomkútról szállították át és állították fel újból.
- A református templom 1808 és 1812 között épült, 1912-ben felújították.
- Az 1940-es években római katolikus templomot is építettek.
Gazdaság
Üveggyára mára bezárt, de működik ruhaipari és félkész betonelemeket gyártó üzeme, van fa- és malomipara.
Oktatás
- Florian Ulmeanu Iskolacsoport (bentlakásos ipari szakiskola).
- George Pop de Băsești Magánlíceum.
Jegyzetek
- ↑ Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
- ↑ Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). Ethnographia. 1979, 513. o.
- ↑ LEGE nr. 83 din 5 aprilie 2004 pentru declararea ca oraşe a unor comune. Monitorul Oficial, 310. sz. (2004. április 7.)
Források
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 357–364. o. Online elérés
- Szabó Zsolt (szerk.): Szilágysági magyarok. Bukarest, 1999
Kapcsolódó szócikkek
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}