Felsőszivágy

Felsőszivágy (Asuaju de Sus)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Felsőszivágy
Rang	községközpont
Irányítószám	437015
SIRUTA-kód	107092
Népesség
Népesség	810 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	2
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	200 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 34′ 01″, k. h. 23° 10′ 56″47.566944444444, 23.182222222222
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőszivágy témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Felsőszivágy falu Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése

Máramaros megyében, a Bükk-hegység alatt, Felsőberekszó és Alsószivágy között fekvő település.

Története

Felsőszivágy nevét az oklevelek 1424-ben említették először Felsewazywagh néven. 1569-ben a település a Szilágycsehi vár birtokai közé tartozott. Báthory György hűtlensége után a birtokot Alsószivággyal együtt János Zsigmond Gyulafi Lászlónak adományozta. Az 1797. évi összeíráskor Felsőszivágy birtokosai báró Bornemissza József és gróf Teleki Imre voltak. 1847-ben 1400 lakosából 1050 fő görögkatolikus, 10 izraelita volt. 1890-ben 1400 lakosából 35 magyar, 2 tót, 1362 oláh, 1 egyéb nyelvű, ebből római katolikus 3, görögkatolikus 1338, református 30, izraelita 29 fő volt. Házainak száma 285 volt. A trianoni békeszerződés előtt Felsőszivágy Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott.

Nevezetességek

• Görögkatolikus temploma 1720-ban épült.

Népviselet, népszokások

Felsőszivágyon a férfiak juhbőrből készült ujjast viseltek, melyet színes pántok és harasztvirágok díszítenek. A legények posztókabátot és mellényt is hordtak. A fehér vagy szürke gyapjú-szövetből készült nadrágot a legényeknél piros vagy fekete posztó díszítette. Lábbelijük rendesen a bocskor, melyet vásárolt bőrdarabokból maga a nép készített és szíjjal kötött fel. Csizmát csak ünnepnapokon és sáros időben viseltek. A legények posztókalapján műbokréta lobogott. A fiatal nők és lányok házi vászonból készült, ünneplő ruháját csipkével és hímzéssel díszítették.

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 606–614. o. Online elérés