Kiskurima
| Kiskurima (Kurimka) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Eperjesi | ||
| Járás | Felsővízközi | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1548 | ||
| Polgármester | Ján Božík | ||
| Irányítószám | 090 16 | ||
| Körzethívószám | 054 | ||
| Forgalmi rendszám | SK | ||
| Népesség | |||
| Népsűrűség | 29 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 321 m | ||
| Terület | 12,46 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 é. sz. 49° 19′ 10″, k. h. 21° 26′ 15″49.319444°N 21.437500°EKoordináták: é. sz. 49° 19′ 10″, k. h. 21° 26′ 15″49.319444°N 21.437500°E | |||
| Kiskurima weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskurima témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Kiskurima (1899-ig Kurimka, szlovákul: Kurimka, ukránul: Havrjanec) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.
Fekvése
Felsővízköztől 16 km-re nyugatra, az Ondava és a Tapoly felső folyása között fekszik.
Története
Írott forrásban 1427-ben említik először, de a község csak 1548 körül keletkezett a vlach jog alapján, ruszinok betelepítésével. Ekkor „Kwrymka” alakban szerepel, és a makovicai váruradalom része volt. 1711-ben majdnem a teljes lakossága elmenekült. 1787-ben 75 házában 447 lakosa élt. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KURINKA. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura G. Áspermont Uraság, lakosai többen ó hitűek, fekszik Haiszlinnak szomszédságában, mellynek filiája, földgye közép termékenységű, legelője, és fája van.”[1] 1828-ban 72 háza és 564 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, idénymunkákkal foglalkoztak. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kurimka, Sáros vmegyében, orosz falu, a makoviczi uradal., Haiszlin fil. 2 római, 553 g. kath., 6 zsidó lakossal.”[2] A 19. század végén sok lakója vándorolt ki. 1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 438, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. 2001-ben 405 lakosából 285 szlovák, 70 ruszin, 24 cigány és 23 ukrán volt. 2011-ben 364 lakosából 217 szlovák, 118 ruszin, 15 cigány és 7 ukrán.
Nevezetességei
A Segítő Szűzanya tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1923-ban épült.
További információk
Jegyzetek
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. november 6.)
A Felsővízközi járás települései | ||
|---|---|---|
| ||
|  | |
