Krilov–Bogoljubov-tétel

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A matematikai analízisben a Krilov–Bogoljubov-tétel (illetve az invariáns mérték létezésének tétele) alapvető fontosságú eredmény a dinamikai rendszerek elméletében. A tétel garantálja, hogy kompakt metrizálható térben egy adott függvényhez létezzen olyan Lebesgue-mérték , mely nem változtatja meg tetszőleges mérhető halmaz mértékét, ha azon az függvény ősképe hat. A tétel Nyikolaj Mitrofanovics Krilov és tanítványa, Nyikolaj Bogoljubov Kijevben tevékenykedő orosz matematikusok és elméleti fizikusok után kapta a nevét.

A tétel állítása

Ha (X,d) kompakt metrikus tér, F : XX folytonos függvény, akkor létezik olyan μ: Borel(X) → [0, 1] valószínűségi Borel-mérték, melyre:

μ(F1(A))=μ(A).

ahol A tetszőleges Borel-halmaz.

Bizonyítás

Legyen C(X,R) = {f: XR | „f folytonos” } és F ∈ C(X,X), de nem feltétlenül invertálható. Rögzítsünk továbbá egy x pontot X-ben. Létezik megszámlálható sűrű halmaz C(X,R)-ben, legyen ez

{φm}m=1

Definiáljuk a következő kettős indexű sorozatot:

sn(m)=1nl=0n1φm(Fl(x))

ahol Fl az F saját magával vett l-szeres függvénykompozícióját jelöli. Világos, hogy ez a sorozat korlátos, mert X kompakt. Ekkor a Bolzano–Weierstrass-tétel szerint adott m-re létezik (nk) indexsorozat, hogy:

limksnk(m)X

Most definiálunk egy folytonos lineáris funkcionált C(X,R)-en, ami a Riesz-féle reprezentációs tétel értelmében indukál egy mértéket. Ezt egy konvergens függvénysorozat segítségével tesszük. Legyen

I(k):C(X)R;I(k)(φ)=1nkl=0nk1φ(Fl(x))

Ennek tulajdonságai:

  1. I(k) lineáris funkcionál
  2. ||I(k)||≤1
  3. I(k)m) konvergens minden m-re (tehát a {φm} sűrű halmazon)

ekkor a Banach–Steinhaus-tétel(wd) miatt a I(k) függvénysorozat pontonként konvergens és határfüggvénye:

I(φ)=lim\limits k1nkl=0nk1φ(Fl(x))

I tulajdonságai:

  1. folytonos lineáris funkcionál
  2. 0 ≤ φ, akkor 0 ≤ I(φ)
  3. φ* ≡ 1, akkor I(φ*) ≡ 1

így a reprezentációs tétel szerint létezik μ: Borel(X) → [0, 1] mérték, hogy

I(φ)=Xφdμ

Lemma. Minden φ ∈ C(X,R)-re I F) = I(φ), azaz

XφFdμ=Xφdμ

Ugyanis a k-adik tagok különbsége a függvénysorozatban:

1nkl=0nk1(φF)(Fl(x))1nkl=0nk1(φ(Fl(x))=1nk(φ(Fnk(x))φ(x))0

hiszen az F eggyel eltolt hatványai kioltják egymást, csak az első és az utolsó tag marad meg. Az invariáns mértéket elég a Borel(X) nyílt halmazain megadni. Ha U nyílt halmaz, akkor a karakterisztikus függvényét kibélelhetjük hozzá alulról konvergáló folytonos függvényekkel, melyekre a fenti egyenlőség áll, így a határfüggvényre is teljesülni fog. Világos továbbá az is, hogy:

μ(U)=XχUdμ=XχUFdμ=μ({zX(χUF)(z)=1})=
=μ({zXF(z)U})=μ(F1(U))

ami ekvivalens az invarianciával.

Magyarázat

A tétel motivációja a folytonos dinamikai rendszerek pályáira vett időátlag-integrál. Legyen Φ(t,x) olyan folytonos dinamikai rendszer az X kompakt metrikus térben, mely az

x˙=f(x)

differenciálegyenletből készült a megoldásgörbék összegyűjtésével. Ekkor a fenti bizonyításban lévő I integrál-funkcionál értelme a következő. Rögzítsünk egy x pontot, és az ezen a ponton áthaladó Φ(t,x) megoldásgörbét. Az x pont választásával a Krilov–Bogoljubov-tétel által generált mérték a φ folytonos függvénynek az x ponton áthaladó megoldásra vett időátlaga:

φ(t)=lim\limits T1T0Tφ(Φ(t,x))dt=Xφdμx

(limesz nélkül például a benzinfogyasztás átlagos mértéke egy óra, a pályán töltött idő alatt). A fenti képlet jelentést nagyjából csak akkor hordoz, hogy ha a pálya periodikus, hiszen ekkor van értelme az időátlagot a T határértékeként számolni (például a váltóáram átlagteljesítményét végtelenbe vett T-vel lehet számolni – aperiodikus váltakozás ekkor átlagolódik ki.) Ugyanez az F folytonos leképezés által definiált Fn(x) dinamikai rendszernél az I bizonyításbeli szummás képlete:

limk\limits 1kl=0k1φ(Fl(x))

Források