Liouville-függvény

Az L(n) Liouville-függvény összegzési függvényen = 10⁴-ig. A jól látható oszcilláció a Riemann-féle zéta-függvény első nem triviális gyökére utal

Az L(n) Liouville-függvény összegzési függvénye n = 10⁷-ig. Az oszcillációk skálainvariánsak

A számelméletben a Liouville-függvény egy fontos számelméleti függvény, amit Joseph Liouville-ről neveztek el. Ha n pozitív egész, akkor λ(n) definíciója:

$\lambda (n)=(-1{)}^{\mathrm{\Omega }(n)},$

ahol a nagy omega függvény n prímosztóinak száma multiplicitással számolva.(A008836 sorozat az OEIS-ben). λ teljesen multiplikatív, mivel Ω(n) teljesen additív, vagyis Ω(ab) = Ω(a) + Ω(b). Az egynek nincsenek prímosztói, ezért Ω(1) = 0, így λ(1) = 1. A Liouville-függvény eleget tesz a következő azonosságnak:

$\sum _{d|n}\lambda (d)=\{\begin{array}{ll}1& \text{ha }n\text{ négyzetszám,}\\ 0& \text{egyébként.}\end{array}$

A Liouville-függvény Dirichlet-inverze a Möbius-függvény abszolútértéke.

Sorok

A Liouville-függvény Dirichlet-sora kapcsolódik a Riemann-féle zéta-függvényhez:

$\frac{\zeta (2s)}{\zeta (s)}=\sum _{n=1}^{\mathrm{\infty }}\frac{\lambda (n)}{n^s}.$

Lambert-sora:

$\sum _{n=1}^{\mathrm{\infty }}\frac{\lambda (n)q^n}{1-q^n}=\sum _{n=1}^{\mathrm{\infty }}{q}^{n^2}=\frac{1}{2}({\vartheta }_3(q)-1),$

ahol ${\vartheta }_3(q)$ a Jacobi-féle thetafüggvény.

Megcáfolt sejtések

Az L(n) Liouville-függvény összegzési függvényének negatívjának grafikonja n = 2 × 10⁹-ig. A zöld vonal mutatja azt a tartományt, ahol a Pólya-sejtés nem teljesül; a kék görbe az első Riemann-féle gyök hozzájárulását mutatja az oszcillációhoz

A Pólya-sejtés Pólya Györgytől származik 1919-ből. Legyen

$L(n)=\sum _{k=1}^n\lambda (k).$

A sejtés azt állítja, hogy $L(n)\le 0$ minden n > 1. Ezt azóta megcáfolták. A legkisebb ellenpélda n = 906150257, amit Minoru Tanaka fedezett fel 1980-ban. Azóta megmutatták, hogy L(n) > 0,0618672√n végtelen sok n-re, míg L(n) < −1,3892783√n végtelen sok pozitív n-re. A kapcsolódó összeg

$T(n)=\sum _{k=1}^n\frac{\lambda (k)}{k}.$

Sokáig nyitott kérdés volt, hogy T(n) ≥ 0 egy elég nagy n ≥ n₀-ra. Ennek felvetését sokszor Turán Pálnak tulajdonítják, tévesen. Ezt Haselgrove cáfolta meg 1958-ban, megmutatva, hogy T(n) végtelen sokszor negatív. Az ellenkező eredmény a Riemann-sejtést is bebizonyította, ahogy Turán Pál levezette.

Források

• Polya, G. (1919). „Verschiedene Bemerkungen zur Zahlentheorie”. Jahresbericht der Deutschen Mathematiker-Vereinigung 28, 31–40. o. 
• (1958) „A disproof of a conjecture of Polya”. Mathematika 5, 141–145. o. DOI:10.1112/S0025579300001480. ISSN 0025-5793. 
• (1960) „On Liouville's function”. Math. Comp. 14, 311–320. o. DOI:10.1090/S0025-5718-1960-0120198-5. 
• (1980) „A Numerical Investigation on Cumulative Sum of the Liouville Function”. Tokyo Journal of Mathematics 3 (1), 187-189. o. DOI:10.3836/tjm/1270216093. 
• Weisstein, Eric W.: Liouville Function (angol nyelven). Wolfram MathWorld
• Sablon:Springer

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Liouville function című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.