Origón átmenő sík

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Három origón átmenő sík (zölddel, sárgával, szürkével) és egy origón átmenő egyenes (kékkel)

A matematikában az origón átmenő sík egy olyan sík, ami átmegy egy adott Descartes-féle koordináta-rendszer origóján. A koordináta-rendszerben kitüntetettek a koordinátasíkok. A többi síkhoz képest kompaktabb egyenlettel írhatók le, ami egyszerűsíti a metszet- és a távolságszámításokat is. Azok a vektorok, amelyek egy origón átmenő síkban fekszenek, kétdimenziós alteret alkotnak.

Definíció

A koordinátageometriában egy sík a háromdimenziós euklideszi tér pontjainak egy részhalmaza. Egy origón átmenő sík tartalmazza a rögzített Descartes-féle koordináta-rendszer (0,0,0) origóját. Egy origón átmenő sík egyenlete

ax+by+cz=0

alakú, ahol a,b és c valós paraméterek, amelyek nem mind nullák.

Vektoriális ábrázolás

Az origón átmenő síkok is ábrázolhatók vektoregyenletekkel, ahol a sík minden pontját x3 helyvektorával ábrázoljuk. Az egyenlet paraméteres alakja:

x=su+tv   ahol   s,t

ahol u és v a sík két lineárisan független vektora. Egy origón átmenő sík azokból a pontokból áll, amelyek helyvektorai előállnak két adott vektor lineáris kombinációjaként. A sík egyenletének normálformája háromdimenziós térben:

nx=0

ahol n a sík normálvektora, és nx két vektor skalárszorzata. Egy origón átmenő sík azokból a pontokból áll, melyek helyvektorai ortogonálisak az adott normálvektorra.[1] Ha egy origón átmenő sík paraméteres alakban van megadva, akkor egy normálvektora az n=u×v vektoriális szorzattal számítható ki.

Példák

Koordinátasíkok három dimenzióban

A legalapvetőbb példák a koordinátasíkok:

E12:z=0   illetve   x=se1+te2    illetve    e3x=0
E13:y=0   illetvde   x=se1+te3    illetve    e2x=0
E23:x=0   illetve   x=se2+te3    illetve    e1x=0

ahol e1=(1,0,0), e2=(0,1,0) és e3=(0,0,1) egységvektorok.

Tulajdonságok

Metszet

Két különböző origón átmenő sík metszete mindig origón átmenő egyenes, vagyis egy

x=au  ,   a,

ahol u az egyenes irányvektora. Ha az origón átmenő síkok normálvektorai n1 és n2, akkor a metszésvonal egy irányvektora

u=n1×n2

vagyis a normálvektorok vektoriális szorzata. Három, origón átmenő sík metszete akkor és csak akkor az origó, ha normálvektoraik lineárisan függetlenek. A tér három vektora lineárisan független, ha nincs olyan origón átmenő sík, ami tartalmazza.[2]

Pont távolsága

Egy v helyvektorú pont távolsága egy n normálvektorú U origón átmenő síktól számítható, mint:

d(v,U)=|vn|n,

ahol n az n vektor hossza. Ez a távolság a pontból a síkra bocsátott merőleges pont és sík közötti szakaszának hossza. A p talppont helyvektora a v vektor merőleges vetülete az origón átmenő síkra, és számítható, mint:

p=vvnnnn

Pont tükrözése

Egy v helyvektorú pont tükörképe egy origón átmenő síkra úgy kapható, hogy a pontból a síkra bocsátott merőleges pont és talppont közötti pv szakaszát megkétszerezzük. Ezzel egy v vektor w tükörképe

w=v+2(pv)=v2vnnnn

ahol n ismét az origón átmenő sík normálvektora.

Vektortér struktúra

A háromdimenziós tér vektorainak halmaza vektorteret alkot, az euklideszi teret. Egy origón átmenő síkban levő vektorok az euklideszi tér alterét alkotják:

U={x3x=su+tv,s,t}={x3nx=0}.

Ez az altér éppen az origón átmenő síkot kifeszítő, egymástól lineárisan független u és v vektorok lineáris burka, illetve a sík egy n normálvektorának lineáris burkának ortogonális komplementere. Az origón átmenő síkok pontosan az euklideszi tér kétdimenziós alterei.[3] Minden E síkhoz, ami nem tartalmazza az origót, létezik pontosan egy párhuzamos origón átmenő U sík. Ezáltal minden E sík az euklideszi tér affin altere:

E=z+U={z+xxU}

ahol z egy E-beli pont helyvektora.

Általánosítások

Általánosabban, magasabb dimenzióban is tekinthetők a síkok. Ekkor egy origón átmenő sík az n tér egy kétdimenziós altere. Paraméteres alakja, mint három dimenzióban:

x=su+tv   ,   s,t

ahol u,vn lineárisan függetlenek. A megfelelő normálegyenlet:

nx=0

ahol nn, origón átmenő hipersíkot definiál, melynek dimenziója n1.

Jegyzetek

  1. Eriksson, Estep, Johnson. Angewandte Mathematik: Body and Soul 1. Springer, 351. o. (2006) 
  2. Scherfner, Volland. Mathematik für das erste Semester. Springer, 247. o. (2012) 
  3. Eriksson, Estep, Johnson. Angewandte Mathematik: Body and Soul 1. Springer, 357. o. (2006) 

Források

  • Kenneth Eriksson, Donald Estep, Claes Johnson. Angewandte Mathematik: Body and Soul 1. Springer (2006) 
  • Mike Scherfner, Torsten Volland. Mathematik für das erste Semester. Springer (2012) 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ursprungsebene című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.