Philippe de Mornay
| Philippe de Mornay | |
 | |
| 1613-ban | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen La Forêt-sur-Sèvre |
| Álneve | Baruch Canephius |
| Állampolgársága | Az adatok szerializációja sikertelen |
| Házastársa | Charlotte Duplessis-Mornay (1576. január 3. – )[1] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Françoise Crespin du Bec Jacques de Mornay |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Philippe de Mornay témájú médiaállományokat. | |
Philippe de Mornay [ejtsd: morne] (Buhy (Normandia), 1549. november 5. – La Forêt-sur-Sèvre, 1623. november 11.) Plessis-Marby ura, francia államférfi.
Életútja
Katolikus apja a papi pályára szánta, ő azonban apja halála után (1560) a református vallásra tért át, melynek tanaival anyja ismertette meg titokban. Beutazta Itáliát, Németországot, Hollandiát és Angliát. A Szent Bertalan-éj után azon buzgólkodott, hogy Erzsébet angol királynét hitsorsosainak védelmére indítsa, de fáradozása kárba veszett. 1575-ben Navarrai Henrik szolgálatába lépett és a pénzügyeket rendezte; a vallásháboruk alatt padig több ízben diplomáciai küldetésben járt. Mikor Navarrai Henrik Franciaország trónjára került, Mornay-t államtanácsossá és Saumur kormányzójává nevezte ki, ahol Mornay protestáns akadémiát alapított. De mikor a király később a katolikus vallásra tért, Mornay szakított vele és ekkor kegyvesztetté lett. Hitsorsosai előtt vallásos buzgóságánál és tudományosságánál fogva nagy tekintélyben állott; a „hugenották pápájának” nevezték.
Írásai
- De l'Institution sage et Doctrine du Saint sacrement de l'Eucharistie en l'Église ancienne' (1598)
- Mémoires et correspondance (1624., újabb kiadás: Párizs, 1824, 12 köt.)
Források
- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
