Szélsőérték

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A matematikában valamely függvény szélsőértékének nevezzük értelmezési tartományának valamely nyílt halmazzal vett metszetére vett leszűkítésének értékkészletének, illetve annak abszolútértékének maximumát és minimumát.

Valós függvény szélsőértéke

Globális szélsőérték

Ha f valósokon értelmezett valósértékű függvény, akkor f globális vagy abszolút szélsőértékeinek nevezzük értelmezési tartományának maximumát illetve minimumát. Pl.: a sinx függvény maximuma az 1, amit az x=(2k+12)π(k) helyeken vesz fel, és minimuma -1, amit pedig az x=(2k12+2k)π(k) helyeken vesz fel.

Weierstrass-tétel

Weierstrass tétele kimondja, hogy minden korlátos és zárt intervallumon értelmezett folytonos függvénynek létezik mindkét abszolút szélsőértéke.

Lokális szélsőérték

y f függvény lokális vagy helyi szélsőértéke, ha létezik olyan I nyílt halmaz, f-nek amire vett leszűkítésének y abszolút szélsőértéke. Pl.:xsinx lokális minimuma 0 a 0 helyen.

Differenciálható függvény lokális szélsőértékének létezésének szükséges feltétele

Egy Fermat-tól származó tétel kimondja, hogy differenciálható függvény helyi szélsőértékéhez húzott érintő párhuzamos az abszcissza-tengellyel, azaz, ha f teljes értelmezési tartományában differenciálható, akkor lokális szélsőértékeit csak azokon az x helyeken veheti fel, ahol f(x)=0.

Differenciálható függvény lokális szélsőértékének létezésének szükséges és elegendő feltétele

Legyen fn-edik deriváltja xDomf egy K környezetében folytonos, és f(x)==f(n1)(x)=0, továbbá f(n)(x)0. Ekkor fx helyen pontosan akkor veszi fel lokális szélsőértékét, ha n páros, mégpedig, és ha létezik szélsőérték, abban az esetben, ha f(n)(x)>0, minimuma van, ellenkező esetben pedig maximuma.

Bizonyítás

A Taylor-formula szerint K minden x+h pontjához létezik olyan Θ[0,1], hogy

f(x+h)=k=0n1f(k)(x)k!hk+f(n)(x+Θh)n!hn=f(x)+f(n)(x+Θh)n!hn, azaz
f(x+h)f(x)=f(n)(x+Θh)n!hn

Legyen f(n)(x)>0, ekkor f(n) folytonossága miatt létezik olyan ε>0, hogy minden ε>|a|-ra f(n)(x+a)>0. Tegyük fel, hogy n páros, |h|<ε, és Θh=a, ekkor

0<f(n)(x+a)n!hn=f(n)(x+Θh)n!hn=f(x+h)f(x), azaz f(x)<f(x+h), következésképp f-nek x helyen lokális minimuma van. Ha n páratlan, akkor, ha 0<h<ε, akkor f(x)<f(x+h), ha viszont ε<h<0, akkor f(x)>f(x+h) így x helyen a függvénynek nincs szélsőértéke. f(n)(x)<0 esetben a maximum létezése, ill. nem létezése nagyon hasonlóan látható be.