Szeparábilis differenciálegyenlet

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A matematikai analízisben szeparábilis (vagy szétválasztható változójú) differenciálegyenletnek olyan közönséges elsőrendű differenciálegyenletet nevezünk, mely előáll

y=f(x)g(y)

szorzat alakban, ahol f és g két, intervallumon értelmezett függvény, y pedig – a keresett függvény – olyan differenciálható függvény, mely az f értelmezési tartományából a g értelmezési tartományába képez és y értelmezési tartományának minden x pontjára teljesül az  y(x)=f(x)g(y(x)) egyenlőség. A változói szeparálásával oldható meg sok parciális differenciálegyenlet is. Ekkor szeparábilis megoldásnak nevezzük az olyan megoldást, mely előáll

z(x1,x2,…,xn) = f1(x1)+ f2(x2)+ … +fn(xn) vagy
z(x1,x2,…,xn) = f1(x1)f2(x2)fn(xn)

alakban.

Formális megoldás

Tegyük fel, hogy az

y=f(x)g(y)

szeparábilis differenciálegyenlet esetén f és g folytonos és g sehol sem nulla. Ekkor a megoldás formális lépései a következők:

dydx = f(x)g(y)
dyg(y) = f(x)dx
1g(y)dy = f(x)dx
H(y) = F(x)+C implicit általános megoldás
y(x) = H1(F(x)+C) explicit általános megoldás

ahol C olyan tetszőleges konstans, mellyel a H-1(F+C) függvénykompozíció nem elfajuló (vagyis az értelmezési tartományának van belső pontja). Gyakran a H függvénynek (az 1/g primitív függvényének) olyan az alakja, hogy nem lehet felírni elemi függvények segítségével az inverzét. Ekkor vagy meghagyjuk implicit alakban a megoldást, vagy az inverzfüggvény-tételre hivatkozva lokális megoldásra utalunk. Ha adott y0 = y(x0) kezdeti feltételt kielégítő megoldást keresünk, akkor a H(y0) = F(x0)+C egyenletből kell kifejeznünk C-t és megkapjuk az adott kezdeti feltételt kielégítő partikuláris megoldást.

Egzisztencia-unicitás tétel

Tétel – Ha f : I R és g : J R korlátos és zárt intervallumon értelmezett folytonos függvények és g sehol sem nulla, továbbá y0 ∈ int J és x0 ∈ int I akkor az

y=f(x)g(y)[y0=y(x0)]

kezdetiérték feladatnak van (nyílt intervallumon értelmezett differenciálható) megoldása és van olyan x0 körüli KI nyílt intervallum, ahol bármely két megoldás egyenlő. Bizonyítás. (Egzisztencia) Az 1/g függvény J-n értelmezett folytonos függvény, így létezik integrálfüggvénye. Legyen az y0-ban eltűnő integrálfüggvénye H. 1/g nem nulla, így az integrálszámítás első alaptétele és a globális inverzfüggvény tétel értelmében H invertálható és inverze diffeomorfizmus. Az y0 pont belső pontja J-nek, így létezik olyan VJ nyílt környezete. H ezt a 0 ∈ U nyílt halmazba képezi és H(y0)=0. De ha F az f függvény x0-ban eltűnő integrálfüggvénye, akkor F(x0) = 0 ∈ U, így F folytonossága miatt létezik x0-nak mint I egy belső pontjának olyan nyílt K környezete, hogy F(K) ⊆ U. Ekkor az

y:KJ;xH1(F(x))

jól értelmezett, differenciálható függvény, mely – a kompozíció és az inverz függvény deriválására vonatkozó szabály értelmében – kielégíti a kezdetiérték feladatot.
(Unicitás) A formális megoldást végigkövetve látható, hogy az előbbi K intervallumon minden y megoldás a

H-1F

függvénnyel egyenlő.

Gyenge megoldások

Azt mondjuk, hogy az y ' = f(x)g(y) [y0 = y(x0)] kezdeti érték feladatnak y gyenge megoldása, ha y olyan intervallumon értelmezett folytonos függvény, mely megoldása a

y0+x0f(gy)=y

integrálegyenletnek. Állítás – Ha f : I R és g : J R integrálható függvények, rendre folytonosak x0 ∈ int I-ban és y0 ∈ int J-ben és ott nem nulla értékűek, akkor az y ' = f(x)g(y) [y0 = y(x0)] kezdeti érték feladatnak létezik gyenge megoldása. Bizonyítás. Létezik olyan L zárt intervallum, hogy y0L ⊆ int I és ebben 1/g mindenütt értelmezett továbbá

H:=y01g|L

invertálható, sőt inverzével együtt Lipschitz-függvény. Ugyanez igaz egy x0 körüli zárt V környezetre, az

F:=x0f|V

függvény esetén. Ekkor

H1F

megfelel az y kívánt tulajdonságainak.

Szoftver

Xcas:[1] split((x+1)*(y-2),[x,y]) = [x+1,y-2]

Jegyzetek

  1. Symbolic algebra and Mathematics with Xcas. (Hozzáférés: 2020. május 12.)