Szeszkvilineáris forma

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Egy szeszkvilineáris forma a lineáris algebrában egy kétváltozós függvény, ami két vektorhoz hozzárendel egy skalárt, úgy, hogy az egyik változójában lineáris, a másikban szemilineáris. Az elnevezés a latin sesqui szóból származik, melynek jelentése másfél. Egy klasszikus példa a f:n×n komplex standard skalárszorzat:

f((v1,,vn),(w1,,wn))=v1w1++vnwn

ahol a felülvonás a komplex konjugálást jelenti. A két argumentum származhat két különböző V,W vektortérből, azonban ezeknek egy közös K test fölöttinek kell lenniük. Egy f:V×WK szeszkvilineáris forma lineáris forma az egyik, és szemilineáris a másik argumentumban. Két konvenció él, melyek nem értenek egyet abban, hogy melyik argumentum a lineáris, és melyik a szemilineáris. A fizikában mindig az első argumentum szemilineáris. Valós számok fölött a szeszkvilineáris forma egybeesik a bilineáris formával.

Definíció

Legyenek V,W komplex vektorterek. Egy S:V×W,(v,w)S(v,w)=v,w leképezés szeszkvilineáris forma, ha szemilineáris az első argumentumában, és lineáris a másodikban, vagyis

  • v1+v2,w=v1,w+v2,w
  • λv,w=λv,w;

és

  • v,w1+w2=v,w1+v,w2
  • v,λw=λv,w.

ahol v,v1,v2V, w,w1,w2W és λ. Néha ehelyett az első argumentumban írnak elő linearitást és a másikban szemilinearitást, ez a megkülönböztetés azonban csak formális jellegű. Ez a definíció kiterjeszthető más testekre és modulusokra is, amennyiben az adott test vagy gyűrű bír egy kitüntetett λλ automorfizmussal vagy endomorfizmussal. Pozitív karakterisztikájú testekben ez a Frobenius-homomorfizmus. A konstans nulla leképezés S=0 szeszkvilineáris forma. Szeszkvilineáris formák pontonkénti összege és pontonkénti skalárszorosa szintén szeszkvilineáris forma. Így a szeszkvilineáris formák komplex vektorteret alkotnak.

Hermitikus szeszkvilineáris forma

Egy S:V×V szeszkvilineáris forma hermitikus, ha

S(v,w)=S(w,v)

Ez a definíció analóg a szimmetrikus bilineáris formához. Az elnevezés Charles Hermite nevét őrzi.

Példák

Egy komplex vektortérben egy bázis szerinti standard skalárszorzat hermitikus szeszkvilineáris forma. Lásd még: Klein-tér.

Polarizáció

Állítás

Egy fontos képlet a polarizációs formula:

4S(y,x)=k=03ikS(x+iky,x+iky)=S(x+y,x+y)+iS(x+iy,x+iy)S(xy,xy)iS(xiy,xiy),

ami azt mutatja, hogy egy szeszkvilineáris formát meghatározza az átlója, vagyis az ξ,ξ értékei. Ez csak a szeszkvilineáris formára vonatkozik, bilineáris formákra nem igaz.

Speciális eset

A polarizációs formula közvetlen következménye, hogy S pontosan akkor tűnik el, hogyha S(x,x)=0 minden x-re. Másként, ha S(x,y),T(x,y) szeszkvilineáris formák, és S(x,x)=T(x,x) minden x-re, akkor (ST)(x,x)=0, azaz S=T.

Ellenpélda

Bilineáris esetben a polarizációs formula nem teljesül. Ezt a következő példa mutatja: Legyen V=W2, és legyen :S(x,y):=xT(0110)y=x1y2+x2y1. S nyilván bilineáris, és S(x,x)=x1x2+x1x2=0 minden x2-re. Másrészt S((1,0),(0,1))=1.

Következmény

Legyen (,,) Hilbert-tér, és legyen T korlátos lineáris operátor. Ekkor S(x,y):=Tx,y korlátos szeszkvilineáris forma, ahol a korlátosság azt jelenti, hogy |S(x,y)|Cxy (itt C=T). Másrészt a Fréchet–Riesz reprezentációs tételből következően minden korlátos szeszkvilineáris forma meghatároz egy korlátos T operátort, úgy, hogy S(x,y)=Tx,y minden x,y-ra. Speciálisan, S pontosan akkor tűnik el, ha T is eltűnik. Ha ugyanis S=0, akkor Tx2=S(x,Tx)=0 minden x-ra, tehát T=0. A megfordítás közvetlenül adódik S definíciójából. A polarizációs formulából az is adódik, hogy az operátor pontosan akkor nulla, ha Tx,x=0 minden x-re. Ez azonban csak a komplex számok fölött igaz. Valós számok fölött még azt is ki kell kötni, hogy T önadjungált.[1]

Általánosítás

A szeszkvilineáris forma modulusokra is kiterjeszthető, amennyiben van a nem feltétlenül kommutatív alapgyűrűnek antiautomorfizmusa. Legyenek M,N modulusok ugyanazon R gyűrű fölött, és legyen θ antiautomorfizmus R-en! Ekkor egy ,:M×NR leképezés θ-szeszkvilineáris forma, ha testszőleges m,m1,m2M, n,n1,n2N és λR esetén teljesülnek a következő feltételek:

  • m1+m2,n=m1,n+m2,n
  • m,n1+n2=m,n1+m,n2
  • λm,n=λm,n
  • m,λn=m,nθ(λ)[2]

Forrás

  • Siegfried Bosch. Lineare Algebra, 3., Heidelberg: Springer-Lehrbuch, 245–248. o. (2006) 

Jegyzetek

  1. D. Werner: Funktionalanalysis 5., erweiterte Auflage. Springer, 2004, ISBN 3-540-21381-3, Korollar V.5.8, 236. o.
  2. Nicolas Bourbaki. Algèbre. Berlin: Springer, 10. o. (2007) 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sesquilinearform című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.