Szimmetrikus közepek közötti egyenlőtlenség

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A szimmetrikus közepek közötti egyenlőtlenség szerint, ha a1,,an nemnegatív valós számok, akkor szimmetrikus közepeik csökkenő sorrendben helyezkednek el:

S1S2Sn,

ahol k=1,,n-re

Sk=(Ek(nk))1k,

továbbá Ek a k-adik elemi szimmetrikus polinom, azaz

Ek=i1<<ikai1ai2aik

a számainkból készíthető összes k-tényezős szorzat összege. Ha a számok pozitívak, akkor egyenlőség csak akkor van, ha minden szám egyenlő, más szóval, ha van két különböző értékű, akkor

S1>S2>>Sn.

Mivel S1=a1++ann és Sn=a1ann az S1Sn egyenlőtlenség egyszerűen a számtani és mértani közép közötti egyenlőtlenség.

Bizonyítása

Két speciális eset

Egyszerűen beláthatjuk az S1S2 és az Sn1Snegyenlőtlenségeket. Az utóbbihoz vegyük szemügyre En1-et. Ez egy n tagú összeg, aminek tagjai az a1,,an-ből készíthető összes n1-tényezős szorzatok. Számaink mindegyike pontosan n1-szer szerepel, ezért szorzatuk

(a1an)n1.

Ha alkalmazzuk ezekre a szorzatokra a számtani és a mértani közép közötti egyenlőtlenséget, akkor azt kapjuk, hogy

En1n(a1an)n1n

azaz

(En1n)1n1(a1an)1n

és itt a bal oldal Sn1, a jobb oldal Sn. Nézzük a másik egyenlőtlenséget, S1S2-t! Ez négyzetreemelve és felszorozva az

(n1)E122nE2

alakra hozható. Legyen Q=a12++an2. Ekkor

E12=Q+2E2,

amit a fenti egyenlőtlenségbe beírva

(n1)E12n(E12Q)

adódik. Ha ezt rendezzük, akkor azt kapjuk, hogy

nQE12,

azaz

Qn(E1n)2

ami nem más, mint a számtani és négyzetes közép közötti egyenlőtlenség.

Az általános eset

A tételt általában n-re vonatkozó indukcióval igazoljuk. A fenti esetek megadják a tételt n=2-re és n=3-ra. Tegyük fel, hogy n>3 és tudjuk a tételt n-1-re. Adott a1,,an számainkból készítsük el a

p(x)=(xa1)(xan)

polinomot, ennek tehát (multiplicitással számolva) pontosan n gyöke van. A gyökök és együtthatók közötti összefüggések miatt p(x) szokásos polinomformájában

p(x)=xnE1xn1+E2xn2+(1)nEn

alakú. Deriváltja

p(x)=nxn1(n1)E1xn2+(n2)E2xn3.

A Rolle-tétel egy következménye miatt p(x)-nek (multiplicitással számolva) n-1 valós gyöke van, b1,,bn1, ezek az ai-k legkisebbike és legnagyobbika közé esnek, tehát nemnegatívak. Ezekkel p(x) így írható fel:

p(x)=nxn1ne1xn2+ne2xn3,

ahol e1,,en1 a b1,,bn1 számok elemi szimmetrikus polinomjai. Együttható-összehasonlítással adódik (nk)Ek=nek 1kn1-re. Mivel n-1-re már tudjuk a tétel állítását,

(ek(n1k))1k(ek+1(n1k+1))1k+1

teljesül 1kn2-re. Viszont

ek(n1k)=(nk)Ekn(n1k)=Ek(nk)

mivel

n(n1k)nk=n(n1)!(nk)k!(nk1)!=n!k!(nk)!=(nk)

és ez adja SkSk+1-et 1kn2-re. A megmaradó, k=n1 esetet a fentiekben már beláttuk. A fenti bizonyítás adja az

Sk1k1Sk+1k+1Sk2k

egyenlőtlenséget is. Ebből ismét levezethető a tétel, hiszen, S1S2-t fentebb láttuk, ezután indukcióval adódik SkSk+1: ha k1-re tudjuk akkor a fentiek szerint Sk1k1Sk+1k+1Sk2k, innen

Sk+1k+1Sk2kSk1k1Skk+1.

Innen a kívánt eredmény k+1-edik gyökvonással adódik.