Zágrábi vonatkatasztrófa
| Zágrábi vonatkatasztrófa | |
 | |
| Részletek | |
| Dátum | 1974. augusztus 30. |
| Ország | Jugoszlávia |
| Vasútvonal | Zágráb–Belgrád-vasútvonal |
| Adatok | |
| Áldozatok | 153 |
| Sérültek | 60 |
 Zágrábi vonatkatasztrófa
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 45° 48′ 18″, k. h. 15° 59′ 22″45.805051°N 15.989356°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 18″, k. h. 15° 59′ 22″45.805051°N 15.989356°E | |
A zágrábi vonatkatasztrófa 1974. augusztus 30-án történt Jugoszláviában (ma Horvátország), amikor is a 10410-es számozású nemzetközi gyorsvonat,[1] amely a Zágráb–Belgrád-vasútvonalon Belgrádból tartott Dortmundba, kisiklott, mielőtt megérkezett volna Zágráb főpályaudvarra. A baleset Horvátország történetének legsúlyosabb vasúti szerencsétlensége, mely során 153 ember vesztette életét. A baleset következtében számos utas azonnal szörnyethalt, akik közül 41 holttestet nem sikerült azonosítani. Az azonosítatlan holttesteket egy közös sírba temették a zágrábi Mirogoj temetőben.[2][3][4] A baleset a főpályaudvaron lévő peronoktól, mintegy 719 méternyire történt, akkor, amikor a vonat éppen beérkezett volna a pályaudvarra.[5] Az utasok közt számos németországi vendégmunkás és családjaik voltak, akik közt sok gyerek utazott. A mozdonyvezető és segédje sértetlenek maradtak és a mozdony sem sérült meg. A mozdony napjainkban a Horvát Vasútmúzeumban van kiállítva. A balesetet követő nyomozás során kiderült, hogy Nikola Knežević mozdonyvezető és segédje, Stjepan Varga lassítás nélkül, mintegy 104 km/órás sebességgel robogtak át számos állomáson, az előírt 40 km/órás sebességhatár betartása helyett. A két vasúti dolgozó kimerült volt, mert a baleset előtti két napot végigdolgozták. A vonat a zágrábi főpályaudvar előtt sem lassított le kellő mértékben. és csak későn kezdtek el fékezni, emiatt a szerelvény kilenc kocsija kisiklott. és súlyosan megrongálódott.[1][6] A bíróság a mozdonyvezetőt 15, segédjét 8 év börtönre ítélte.[4][5] A balesetet túlélők közül többen arról számoltak be, hogy a vonat nem lassított Ludina és Novoselec állomásokon sem, mintegy egy órával azelőtt, hogy beért volna Zágrábba.[4]
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Zagreb train disaster című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ↑ 1,0 1,1 Batinica, Mila: Prije 35 godina 150 mrtvih na kolodvoru - Jutarnji.hr (hrvatski nyelven). Jutarnji list, 2009. december 21. [2014. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 9.)
- ↑ Handabaka, Antonija: Najveće željezničke nesreće: U Zagrebu je poginulo 153 ljudi - Jutarnji.hr (hrvatski nyelven). Jutarnji list, 2010. február 15. (Hozzáférés: 2014. február 9.)
- ↑ "Zagrebačka noć užasa": Obilježava se godišnjica stravične željezničke nesreće na Glavnom kolodvoru - Vijesti.net - Index.hr (hrvatski nyelven). Index.hr, 2012. augusztus 30. (Hozzáférés: 2014. február 9.)
- ↑ 4,0 4,1 4,2 Najveća željeznička nesreća u hrvatskoj povijesti - Crna kronika - Hrvatska (hrvatski nyelven). Dalje.com, 2009. július 24. [2015. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 28.)
- ↑ 5,0 5,1 30. kolovoza 1974. noć užasa na zagrebačkom Glavnom kolodvoru - Jutarnji.hr (hrvatski nyelven). Reconstruction of the head of the Croatian Railway Museum Helena Bunijevac and curator Denis Marohnić.. Jutarnji list, 2006. szeptember 2. [2014. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 9.)
- ↑ Najtragičnija željeznička nesreća u čitavoj hrvatskoj povijesti - 1974. (hrvatski nyelven). Dnevno.hr, 2012. augusztus 30. [2014. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 9.)