Felsőberekszó
| Felsőberekszó (Bârsău de Sus) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Berekszó |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 447037 |
| SIRUTA-kód | 137112 |
| Népesség | |
| Népesség | 1610 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 193 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 47° 35′ 32″, k. h. 23° 13′ 17″47.592329°N 23.221388°EKoordináták: é. sz. 47° 35′ 32″, k. h. 23° 13′ 17″47.592329°N 23.221388°E | |
Felsőberekszó település Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése
Alsóberekszótól délnyugatra fekvő település.
Története
Felsőberekszó nevét 1470-ben Felsewberekzo, Berekzo néven említette először oklevél. 1569-ben Felseoberegzó néven írták. 1682 előtt, Várad török uralom alá jutása után elpusztult, majd újra települt. Kezdetekben a Drágfiak birtokai közé tartozott. 1569 előtt Báthori György birtoka volt, de később Gyulafi Lászlónak adományozta János Zsigmond. A 20. század elején Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott. 1910-ben 1575 lakosából 79 magyar, 1496 román volt. Ebből 1496 görögkatolikus, 67 izraelita volt.
Nevezetességek
- Görögkatolikus temploma 1828-ban épült. Az egyházak anyakönyvei 1823-ban kezdődnek.
Hivatkozások
Források
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 119–123. o. Online elérés
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Szatmár megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
