Szoldobágy (Bikkszoldobágy) neve 1346-ban tűnt fel először az oklevelekben. Ekkor Machhyádi Miklós birtoka volt, aki azt Karuly Simonnak adta zálogba nyolc gyráért.
1475-ben neve Zaldobagh néven szerepelt az oklevelekben.
A 16. század elejétől az Erdődi uradalomhoz tartozott, és az uradalom része volt egészen a szatmári békéig, ekkor gróf Károlyi Sándor szerezte meg.
A 20. század elején nagyobb birtokosa nem volt, ekkor Szatmár vármegye Erdődi járásához tartozott.
Az 1910-es összeíráskor 600 lakosa volt, melyből 10 magyar, 24 német, 550 román, ebből 568 görögkatolikus, 6 református, 25 izraelita volt.
Források
Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Románia
é. sz. 47° 35′ 48″, k. h. 23° 02′ 24″47.596676°N 23.040125°EKoordináták: é. sz. 47° 35′ 48″, k. h. 23° 02′ 24″47.596676°N 23.040125°E
.svg){kind=small}