Alsóhomoród
Alsóhomoród (Homorodu de Jos) | |
Közigazgatás | |
Ország | |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Község | Középhomoród |
Rang | falu |
Községközpont | Középhomoród |
Irányítószám | 447162 |
SIRUTA-kód | 137924 |
Népesség | |
Népesség | 383 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 27 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 152 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
Alsóhomoród (németül Hamroth) település Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése
Szatmárnémetitől délkeletre, Ivácskó és Szinfalu közt fekvő település.
Nevének eredete
Nevét a Homoród pataktól kapta.
Története
1390 után az Erdőalja kerületbe tartozó királyi falu volt, melyet Mária királynő adományozott Szász fiainak, Balk mesternek és Drág vajdának a Bélteki és Drágfi családok őseinek és Jánosnak. 1424-ben Bélteki Balk fia: Sandrin László és János nevű fiai és Drág fiai: György és Sandrin osztozkodtak rajta. A 3 részből álló Homoród nevű birtokból Felsőhomoród a Bélteki fiaknak, Nagyhomoród és Megyerlehomoród Drág fiainak jutott. Alsóhomoród határában volt Rentye Homoród, mely a fennmaradt hagyományok és Pesty Frigyes (1868) adatai szerint a "föld által elnyeletett". Engel adatai szerint Rentehomoród=Megyerlehomoród. A 20. század elején Szatmár vármegye Erdődi járásához tartozott. 1910-ben 933 lakosából 120 magyar, 749 német, 57 román volt. Ebből 768 római katolikus, 56 görögkatolikus, 87 izraelita volt. 2002-ben 312 román, 27 magyar és 27 német lakta.
Hivatkozások
Források
- Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig. Nyíregyháza: Jósa András Múzeum. 2008. ISBN 978-963-7220-63-0