Számelméleti függvények

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Porribot 2023. április 24., 13:50-kor történt szerkesztése után volt. (link egyértelműsítés AWB)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Számelméleti függvénynek nevezünk a matematikában egy olyan függvényt, amelynek értelmezési tartománya a természetes számok halmaza (kivéve esetleg a nullát), értékkészlete pedig a komplex számok egy részhalmaza. Vagyis f: alakú függvényekről van szó.

Példák

Rengetegféle számelméleti függvényt definiáltak és vizsgáltak már. Ezek közül néhány nevezetes függvény nevét (ha van) és jelét foglaljuk össze. (A továbbiakban jelölje a pozitív prímszámok halmazát.)

Egész értékű számelméleti függvények

jel név (nevek) jelentés definitív képlet(ek)
d(n) osztószám-függvény az argumentum osztóinak száma +;
d(n) := |{k|k|n}| := d|nd0
σ(n) osztóösszeg-függvény (szigma-függvény) az argumentum osztóinak összege ;σ(n):= d|n 1dnd
s(n) valódiosztóösszeg-függvény az argumentum valódi osztóinak összege ;s(n):= d|n 1d<nd
σx(n) osztóhatványösszeg-
függvény
az argumentum osztóinak valós, rögzített kitevőjű hatványának összege ; σx(n) :=  d|n 1dndx (x∈R)
P(n) osztószorzat-függvény az argumentum osztóinak szorzata ;P(n):= d|n 1dnd
ν(n) nű-függvény az argumentum prímtényezőinek száma (multiplicitással számolva)
χ(n) khí-függvény az argumentum különböző prímtényezőinek száma +;
χ(n) := |{p|p|n}| :=  p|n pp0
φ(n) Euler-függvény (fí-függvény) az argumentumhoz relatív prím, nála nem nagyobb pozitív egészek száma NN;
φ(n):= │{k∈Z : 1≤k≤n  ∧  (n, k)=1 }│
μ(n) Möbius-függvény (mű-függvény) egy, a számok négyzetmentességét „mérő” függvény +{1,0,1};
μ(n) := {1,ha n=1;(1)χ(n),ha n=p1p2...pχ(n);0,hap:p2|n.
π(n) diszkrét prímszámláló függvény az argumentumnál nem nagyobb prímek száma NN; π(n) := │{p∈N: d(p)=2 ∧ p≤n}│
g(n) lnko-összeg-függvény az argumentumnál nem nagyobb pozitív egészek és az argumentum legnagyobb közös osztóinak összege g(n):=i=1n(n,i)[1]

Valós értékű számelméleti függvények

  • A Λ(n) von Mangoldt-függvény: Értelmezés sikertelen (formai hiba): {\displaystyle \Lambda(n) \ := \ \begin{cases} \ln p & \mbox{ha } \ \exists \left( p, k \right) \in \mathbb{P} \times \mathbb{N}^{+} : \ n = p^{k} ; \\ 0 & \mbox{egy} \acute{e} \mbox{bk} \acute{e}\mbox{nt.} \end{cases} }

Komplex értékű számelméleti függvények

Fontosabb fogalmak

Additivitás és multiplikativitás

  • Egy f számelméleti függvény additív, ha bármely a,b, (a,b)=1 esetén f(ab)=f(a)+f(b). Ha az (a,b)=1 feltétel elhagyható, akkor totálisan additív számelméleti függvényről beszélünk.
  • Egy f számelméleti függvény multiplikatív, ha bármely a,b, (a,b)=1 esetén f(ab)=f(a)f(b). Ha az (a,b)=1 feltétel elhagyható, akkor totálisan multiplikatív számelméleti függvényről beszélünk.

Dirichlet-konvolúció (Dirichlet-összeg, konvolúció)

Két számelméleti függvény (Dirichlet-)konvolúcióját így definiálják:

(f*g)(n):=dnf(nd)g(d),n,

ahol d végigmegy n összes osztóján. Egy f számelméleti függvény összegfüggvénye megkapható a konstans 1 függvénnyel való konvolválással:

F(n)=(f*I0)(n)=dnf(d),n.

ahol I0 a konstans 1 függvény. I0 invertálható a konvolválásra; inverze a Möbius-féle μ függvény. Ebből adódik a Möbius-féle megfordítási képlet, amivel az összegfüggvényből visszanyerhető a függvény. A konvolúcióra teljesülnek a következők:

  • Két multiplikatív függvény konvolúciója multiplikatív
  • Két teljesen multiplikatív függvény konvolúciója nem biztos, hogy teljesen multiplikatív
  • Minden számelméleti függvény invertálható, ami az 1 helyen nem nulla
  • Ez az inverz éppen akkor multiplikatív, ha az eredeti függvény is az
  • Teljesen multiplikatív függvény inverze nem feltétlenül teljesen multiplikatív
  • A konvolúció egységeleme a η függvény, amit így értelmeznek: η(1)=1, és η(n)=0, ha n>1.
  • A számelméleti függvények algebrai struktúrája a komponensenkénti összeadásra, a skalárral szorzásra, és a konvolúcióra nézve:
  • Ennek a struktúrának a multiplikatív csoportját azok a függvények alkotják, amik nem tűnnek el az 1 helyen.

A konvolúció helyett a komponensenkénti szorzással is kommutatív algebrát alkotnak, ez azonban számelméletileg nem érdekes. Ez az algebra izomorf a komplex számsorozatok algebrájával.

Bell-sorozat

Ha f számelméleti függvény, és p adott prím, akkor f Bell-sorozata így definiálható modulo p:

fp(x)=n=0f(pn)xn.

Belátható, hogy két számelméleti függvény azonos, ha összes Bell-sorozatuk megegyezik. Két számelméleti függvény egyenlő akkor és csak akkor, ha:

fp(x)=gp(x) minden p prímre.

Jelölje most f és g konvolúcióját h. Ekkor minden p prímre:

hp(x)=fp(x)gp(x).

Ezzel könnyű Dirichlet-invertálni a számelméleti függvényeket. Ha f teljesen multiplikatív, akkor:

fp(x)=11f(p)x.

Néhány számelméleti függvény Bell-sorozata:

  • A μ Möbius-függvényé μp(x)=1x.
  • Az Euler-féle ϕ függvényé ϕp(x)=1x1px.
  • A ν függvényé νp(x)=1.
  • A λ Liouville-függvényé λp(x)=11+x.
  • Az Idk hatványfüggvényé (Idk)p(x)=11pkx. Idk a teljesen multiplikatív hatványfüggvény: Idk(n)=nk.
  • A σk osztóösszeg-függvényé (σk)p(x)=11(1+pk)x+pkx2.

Források

  • Freud–Gyarmati: Számelmélet
  • Apostol, Tom M. (1976), Introduction to analytic number theory, Undergraduate Texts in Mathematics, New York-Heidelberg: Springer-Verlag, MR0434929, ISBN 978-0-387-90163-3

Jegyzetek

  1. Itt (n,i) az n,i számok legnagyobb közös osztóját jelöli

Külső hivatkozások