Számtani és mértani közép közötti egyenlőtlenség

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Vlk 2025. február 26., 05:41-kor történt szerkesztése után volt. (stilizálás)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A számtani és mértani közép közötti egyenlőtlenség matematikai tétele azt állítja, hogy nemnegatív valós számok számtani középértéke nem lehet kisebb, mint a számok mértani középértéke; egyenlőség is csak akkor állhat fenn, ha a szóban forgó számok megegyeznek.

A tétel megfogalmazása

Bármely

a1,,an(n)

nemnegatív valós számok esetén

a1++anna1ann

és egyenlőség csak abban az esetben áll fenn, ha

a1==an

.

A tétel bizonyításai

Az n = 2 eset bizonyításai

Algebrai bizonyítás

Ekvivalens átalakításokkal

a1+a22a1a2

(a1+a2)24a1a2

a122a1a2+a220

(a1a2)20

ami mindig teljesül.

Geometriai bizonyítás Az egymás mögé illesztett a1 és a2 hosszúságú szakaszok, mint átmérő fölé, rajzoljunk félkörívet! Ennek sugara a két szám számtani közepe lesz. A két szám mértani közepének megfelel a szakaszok érintkezési pontjába állított és a körívig húzott merőlegesnek a hossza. Az ábráról leolvasható, hogy az utóbbi csak abban az esetben éri el a sugár hosszát, ha a1=a2.

Bizonyítások teljes indukcióval

1. bizonyítás a.) A tételt n=2 esetre már bizonyítottuk. b.) Igazoljuk, hogy ha n-re igaz az állítás, akkor 2n-re is igaz. Osszuk ugyanis fel a tetszőlegesen rögzített 2n számot két darab n-es csoportra; alkalmazzuk ezekre külön-külön az n-re vonatkozó indukciós feltevést; majd második lépésben alkalmazzuk az n=2 esetre már bizonyított tételt:

a1++a2n2n=12(a1++ann+an+1++a2nn)12(a1ann+an+1a2nn)a1a2n2n

Ezzel bizonyítottuk az állítást minden olyan esetre, amikor a tagok száma 2-hatvány (n=2k). c.) Amennyiben n nem 2-hatvány (2k1<n<2k), akkor az a1,,an nemnegatív valós számokhoz vegyük hozzá az an+1==a2k=a1++ann=An elemeket, és alkalmazzuk az így kapott a1,,a2k számokra a már bizonyított állítást:

An=a1++ann=a1++an+An+...+An2ka1anAn(2kn)2k

Ekvivalens átalakításokkal:

An2ka1anAn(2kn)

Anna1an

Ana1ann

amit bizonyítani kellett. d.) Végül igazoljuk a tétel egyenlőségre vonatkozó részét.
a1==an=a esetén az egyenlőség nyilvánvalóan teljesül, hiszen ekkor a1++ann=a=a1ann
Tegyük fel most, hogy például a1a2 ! Felhasználva, hogy ebben az esetben a1+a22>a1a2 :

a1+a2+a3++ann=a1+a22+a1+a22+a3++ann(a1+a22)2a3ann>(a1a2)2a3ann=a1ann

tehát egyenlőség nem állhat fenn. 2. bizonyítás a.) A tételt n=2 esetre már bizonyítottuk. b.) Igazoljuk, hogy ha n-re igaz az állítás, akkor 2n-re is igaz, a már látott módon. c.) Egyfajta fordított irányú indukciót alkalmazva igazoljuk, hogy ha n+1-re igaz az állítás, akkor n-re is teljesül, és így minden természetes számra fennáll. Az a1,,an nemnegatív valós számokhoz vegyük ugyanis hozzá (n+1)-dik elemként a számok számtani középértékét, az an+1=a1++ann=An számot. Az indukciós feltevésből kiindulva, ekkor, ekvivalens átalakításokkal:

An=a1++an+Ann+1a1anAnn+1

Ann+1a1anAn

Anna1an

Ana1ann,

amit bizonyítani kellett. d.) Végül igazoljuk a tétel egyenlőségre vonatkozó részét, a már látott módon. 3. bizonyítás a.) A tételt n=2 esetre már bizonyítottuk. b.) Igazoljuk, hogy ha n-re igaz az állítás, akkor (n+1)-re is igaz. Legyen ugyanis A=a1ann(n+1) és B=an+1n+1, ekkor az indukciós feltevés miatt

a1++an+an+1n+1na1ann+an+1n+1=nAn+1+Bn+1n+1

Mivel a1an+1n+1=AnB, elegendő megmutatni, hogy

nAn+1+Bn+1n+1AnB

Ekvivalens átalakításokkal:

nAn+1+Bn+1n+1AnB

nAn+1+Bn+1AnB(n+1)=nAnB+AnB

nAn+1nAnBAnB+Bn+10

nAn(AB)+B(BnAn)0

(AB)(nAnAn1BABn1Bn)0,

ami mindig teljesül, mert A>B esetén a bal oldalon két pozitív, A<B esetén pedig két negatív szám szorzata szerepel. c.) Végül igazoljuk a tétel egyenlőségre vonatkozó részét, a már látott módon. 4. bizonyítás a.) A tételt n=2 esetre már bizonyítottuk. b.) Igazoljuk, hogy ha n-re igaz az állítás, akkor (n+1)-re is igaz. Indukcióval feltehetjük, hogy n-re igaz az állítás és (n+1) szám van adva: a1,,an és x. Jelöljük A-val az a1,,an számok számtani közepét. Az indukciós hipotézis miatt tudjuk, hogy a1anAn. Be kell látnunk, hogy

a1anx(An+xn+1)n+1

teljesül minden x0 számra. Az indukció miatt már tudjuk, hogy a1anAn, ezért azt kell belátni, hogy Anx(An+xn+1)n+1 azaz

f(x)=(An+xn+1)n+1Anx0

teljesül. f(x)polinom, ami 0-ban pozitív, A-ban nulla, végtelenben pedig végtelenhez tart. Így van minimuma, ahol deriváltja nulla. Kiszámolva:

f(x)=(An+x)n(n+1)nAn=0

ahonnan x=A.

Richard Rado bizonyítása

Richard Rado indukciós bizonyítása erősebb állítást igazol. Tegyük fel, hogy n+1 számunk van, ezek számtani és mértani közepe An+1 és Gn+1, az első n szám számtani illetve mértani közepe pedig An és Gn. Ekkor

n(AnGn)(n+1)(An+1Gn+1).

Ez elég, hiszen ha AnGn, akkor a képlet szerint An+1Gn+1. A képlet igazolásához Gn-nel osztva, 0-ra redukálva és bevezetve az

x=(an+1Gn)1n+1

új változót, a következő adódik:

xn+1(n+1)x+n0.

Ezt kell tehát x0-ra igazolni. Ezt n-re való indukcióval bizonyítjuk. Az n=0 eset igaz. Ha pedig n1-re igaz, akkor n-re

xn+1(n+1)x+n=(xnnx+(n1))x+n(x1)20.

Pólya György bizonyítása

Pólya György bizonyítása, ami az analízis mély fogalmait használja. Tegyük fel tehát, hogy adottak az a1,,an nemnegatív számok, számtani közepük A. Ha A=0, akkor ai=0, (i=1,...n) tehát az egyenlőség teljesül: a1a2ann=a1+a2++ann Tegyük fel, hogy a számok pozitívok: ai>0,i=1,...,n Ekkor A>0. Legyen f(x):=exx1,x f függvény első deriváltja: f(x)=ex1 f második deriváltja: f(x)=ex A második derivált mindenhol pozitív: f(x)=ex>0,x A 0=f(x)=ex1 egyenlet egyetlen megoldása: x=0 Ezekből az következik, hogy f függvénynek csak x=0 helyen van szélsőértéke és ott minimuma van. Továbbá f(0)=e001=0. Összefoglalva: Minden x esetén f(x)0 és f(x)=0 pontosan akkor igaz, ha x=0. Kifejtve: exx10 ex1+x és az egyenlőség csak akkor áll, ha x=0. Írjuk fel az említett egyenlőtlenséget az aiA1 (i=1,,n) számokra:

eaiA1aiA

Összeszorozva ezeket azt kapjuk, hogy

ea1++anAna1anAn.

A bal oldal a1++an=nA miatt így alakítható:

enn=1

és ezzel azt kaptuk, hogy a1anAn, tehát készen vagyunk. Egyenlőség csak akkor áll, ha a1A==anA=1, azaz a számok egyenlőek. Ezt a bizonyítást Pólya György álmában találta.

Riesz Frigyes bizonyítása

Riesz Frigyes bizonyítása a következő: Továbbra is feltesszük, hogy ai0,i=1,...,n

1. Az összes szám megegyezik

a1==an esetén az egyenlőség nyilvánvalóan teljesül, hiszen ekkor A:=a1++ann=a1ann(1).

2. A számok nem egyenlőek

Mivel nem lehet minden szám nulla, továbbá ai0 (i=1,...,n), ezért a számtani középérték nyilván pozitív: A>0. Ha bármelyik ai=0, akkor a mértani középérték nulla, így az egyenlőtlenség teljesül: 0=a1ann<A(2) A továbbiakban tegyük fel, hogy az összes szám pozitív: ai>0,i=1,...,n A mértani középértéket jelöljük B1-el: B1:=a1a2ann Amennyiben a számok nem egyenlőek, feltehető, hogy létezik közöttük legkisebb és legnagyobb elem. Az általánosság elvesztése nélkül tegyük fel, hogy ezek az a1 és a2 elemek: a1=min{a1,a2,...,an} a2=max{a1,a2,...,an} Nyilván igaz a következő egyenlőtlenség: a1<A<a2(3) Az eredeti sorozat alapján állítsunk elő egy második sorozatot, melynek első két tagja A és (a1+a2A): A,a1+a2A,a3,...,an A második sorozat számtani középértéke nem változik: A+(a1+a2A)+a3++ann=A A második sorozat mértani középértéke: B2:=A(a1+a2A)a3ann A második mértani középértékben lévő szorzat az első mértani közép szorzatától az első két tényezőben különbözik, ezért ezeket hasonlítjuk össze: A(a1+a2A)a1a2=Aa1+Aa2A2a1a2=(a1A)(Aa2) (3)-ból következik: a1A<0 Aa2<0 Ezek alapján: (a1A)(Aa2)>0 A(a1+a2A)a1a2=(a1A)(Aa2)>0 A mértani középértékekben lévő szorzatok összehasonlítása: A(a1+a2A)a3an>a1a2a3an Kihasználtuk, hogy minden elem pozitív: ai>0, i=1,...,n Megmutattuk, hogy a módosított sorozat mértani középértéke nagyobb, mint az eredeti sorozat mértani középértéke: B2=A(a1+a2A)a3ann>B1 A módosított sorozatban legalább egyszer megjelenik A. Ezt az eljárást véges sokszor ismételve egy olyan számsorozathoz jutunk, aminek minden eleme A. Legyen ez a p-ik sorozat: Bp:=Ann=A Fent beláttuk, hogy a mértani középértékek monoton növekvő sorozatot alkotnak: B1<B2<...<Bp Ebből következik: B1<Bp=A Tehát B1=a1a2ann<A(4) (1), (2) és (4) figyelembevételével kijelenthetjük, hogy a1a2anna1+a2++ann Az egyenlőség pontosan akkor teljesül, ha az összes szám megegyezik. .

A tétel fontosabb alkalmazásai

Pozitív valós szám és reciprokának összege nem kisebb 2-nél

A tétel segítségével bebizonyítható, hogy ha a>0,a, akkor a+1a2. Ugyanis a+1a2a1a egyenlőtlenség a tétel miatt igaz, hiszen a bal oldalon a és 1a számtani, míg a jobb oldalon a mértani közepük van. A jobb oldalon a gyök alatt 1 van, és mivel 1=1, ezért a+1a21, és 2-vel szorozva a+1a2. QED

A rendezési egyenlőtlenség helyettesítése több feladat megoldásában

Ebben a példában az egyenlőtlenség a rendezési egyenlőtlenséget helyettesíti: Igazoljuk, hogy a8+b8+c8a4b3c+b4c3a+c4a3b (a, b, c poz. valós számok). Bizonyítás: a4b3c=(a32b24c8)1/8=(a8a8a8a8b8b8b8c8)1/84a8+3b8+c88. A változók ciklikus permutálásával kapott három egyenlőtlenséget összeadva adódik az igazolandó. Leolvashatjuk az egyenlőség esetét is: a=b=c.

Az nn sorozat határértéke

Megmutatjuk, hogy limnnn=1. Valóban, hiszen a számtani és mértani közepek közötti egyenlőtlenség alapján

1nn=nn11n2n+n2n=1+2n2n1.

Az (1+1n)n sorozat korlátos és szigorúan monoton növekedő

Megmutatjuk, hogy (1+1n)n4. Valóban, a számtani és mértani közepek közötti egyenlőtlenség alapján

(1+1n)n1212n+2n(1+1n)+12+12n+2=1.

Ebből n+2-edikre emelés és rendezés után adódik a felső korlát. A szigorúan monoton növekedéshez azt kell igazolni, hogy (1+1n+1)n+1>(1+1n)n. A számtani és mértani közepek közötti egyenlőtlenség alapján

(1+1n)n1n+1n(1+1n)+1n+1=1+1n+1.

Egyenlőség pedig nem állhat fenn. Hasonlóan igazolható, hogy (1+xn)n is korlátos és szigorúan monoton növekedő, ahol x tetszőleges valós szám.

Azonos kerületű háromszögek

Azonos kerületű háromszögek között a szabályos háromszög területe a legnagyobb. Egy

a,b,c

oldalú háromszög félkerülete legyen

s=a+b+c2

. A Héron-képlet szerint a háromszög területe

t=s(sa)(sb)(sc),

vagyis az

(a,b,c)(sa)(sb)(sc)

függvényt kell maximalizálnunk rögzített

s

mellett. A számtani és mértani közepek közötti egyenlőtlenség alapján

(sa)(sb)(sc)3sa+sb+sc3=s3.

Egyenlőség pontosan akkor teljesül, ha a=b=c.

A tétel súlyozott változata

A tétel súlyozott változata a következő. Ha a1,,an nemnegatív valós számok, p1,,pn pozitív valós számok, amikre p1++pn=1 teljesül, akkor

a1p1anpnp1a1++pnan.

Egyenlőség csak akkor áll fenn, ha a1==an. Ennek p1==pn=1n speciális esete az eredeti tétel.

A tétel általánosításai

A tétellel kapcsolatos (matematika)történeti érdekességek

Források