Eperjesenyicke
Eperjesenyicke (Haniska) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | |||
Kerület | Eperjesi | ||
Járás | Eperjesi | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1288 | ||
Polgármester | Ladislav Šimkovič | ||
Irányítószám | 080 01 (pošta Prešov 1) | ||
Körzethívószám | 051 | ||
Forgalmi rendszám | PO | ||
Népesség | |||
Népsűrűség | 350 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 241 m | ||
Terület | 1,86 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
Eperjesenyicke weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Eperjesenyicke témájú médiaállományokat. | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Eperjesenyicke (szlovákul: Haniska) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában.
Fekvése
Eperjestől 5 km-re délre, a Tarca bal partján fekszik.
Története
1288-ban említik először abban az oklevélben, melyben birtokosa, Simon fia György szolgálataiért megjutalmazza Péter nevű vazallusát. A település vélhetően ennél korábban keletkezett, hiszen az oklevél szerint korábbi birtokosa egy István nevű nemes volt. A 13. és 16. század közötti oklevelekben „Enezke”, „Enizke” alakban szerepel. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ENITZKE. Hanitzka. Tót falu Sáros Vármegyében, birtokosai Sárosi, és más Urak, lakosai katolikusok, fekszik Kendi felett, Harságnak szomszédságában, Torisza vize mellett, Eperjestől fél mértföldnyire, úgy látszatik, mintha réttye, és erdeje tsekélyes volna; de mivel földgye igen jó nemű, ’s közel Eperjesen jó piatzozása lévén, második Osztálybéli.”[1] A községet 1831-ben kolerajárvány sújtotta, melyet követően az akkori Sáros vármegyében parasztfelkelés robbant ki. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Enyiczke, Sáros v. tót falu, ut. p. Eperjeshez délre 3/4 mfd. a kassai országutban a Tarcza mellett: 192 romai, 23 g. kath., 100 evang., 3 zsidó lak. Több urasági lakház és vendégfogadó. Termékeny föld és rét. F. u. a Sárosy nemzetség.”[2] 1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott. Egy ideig Eperjes része volt, ma ismét önálló község.
Népessége
1910-ben 253, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 563 lakosából 550 szlovák volt. 2011-ben 651 lakosából 608 szlovák.
Nevezetességei
- A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1750-ben épült, 1887-ben és 1916-ban megújították. Főoltára 18. századi.
- Az 1831. évi parasztfelkelés emlékművét 1938-ban emelték.
További információk
Jegyzetek
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.