Gömbkoordináták

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A koordinátageometriában a gömbi koordináták vagy térbeli polárkoordináta-rendszer egy háromdimenziós koordináta-rendszer, amiben a pontok helyét az origótól mért távolságuk és két szög adja meg. Az origó középpontú gömbökön az origótól mért távolság konstans. Így ezeken a felületeken a pontok helyét két szöggel lehet meghatározni. Ezek a gömbi koordináták.[1][2] A gömbi koordináták kifejezést pontatlanul alkalmazhatják az általános esetre és a speciális esetre is. A gömbi koordináták a síkbeli polárkoordináta-rendszer egyik általánosítása. Egy másik általánosítás a hengerkoordináta-rendszer.

Konvenciók

Definíció

Egy P pont r,θ,φ gömbi koordinátái és a gömbkoordinátákkal együtt használt Descartes-koordináta-rendszer x,y,z tengelyei

Egy gömbi koordináta-rendszert a háromdimenziós euklideszi térben a következők határoznak meg:

  • egy O középpont, origó
  • egy, az origón áthaladó irányított egyenes (pólustengely). Ez tűzi ki a pólus irányát, és ez rögzíti az egyenlítősíkot is, ami az origóban a pólusegyenesre állított merőleges sík
  • egy rögzített irány az egyenlítősíkon

Gyakran egy Descartes-féle koordináta-rendszert is használnak a gömbi koordináta-rendszerrel együtt. Ekkor:

  • annak origója a gömbi koordináta-rendszer origója
  • annak pólustengelye a z-tengely (így az x és y-tengelyek az egyenlítősíkban vannak
  • annak x-tengelye az egyenlítősíkon rögzített irány, így az y-tengely is egyértelműen meghatározott

A matematikában és a fizikában általában a következő koordinátákat használják:

  • r a sugár, a pont origótól mért távolsága
  • θ vagy ϑ,[3] polárszög vagy polártávolságszög,[4] a pólusirány és az origóból a ponthoz húzott irányított szakasz szöge. Ez a szög 0 és π közötti (0°-tól 180°-ig terjed), és a gömbfelületen egy kört határoz meg.
  • φ vagy ϕ,[3] azimutszög,[4] az egyenlítősíkban rögzített irány és az origó és a pont közötti szakasz merőleges vetületének szöge. Ennek nagysága π-től π-ig (−180°-tól 180°-ig) vagy 0-tól 2π-ig terjed (0°-tól 360°-ig). A hosszúsági szög megfelelője.

Átszámítások

Minden (r,θ,φ) hármashoz hozzá van rendelve egy pont. Koordinátái a fentiek szerint választott Descartes-koordináta-rendszerben:

x=rsinθcosφy=rsinθsinφz=rcosθ

Ezekbe az egyenletekbe bármely r, θ és φ koordináta behelyettesíthető. Ahhoz, hogy a koordináták egyértelműek legyenek, korlátozni kell értékeiket. Általában: r nemnegatív, θ értéke [0,π] illetve [0, 180°] eleme, és φ a (π,π] illetve (−180°, 180°], vagy a [0,2π) illetve [0, 360°) intervallumba esik. Vannak pontok, melyeknek így is többféleképpen koordinátázhatók. A z-tengely pontjai esetén φ tetszőleges. Az origó számára θ is tetszőleges. Az egyértelműség kedvéért rögzíthetjük, hogy φ=0, és az origó esetén θ=0. A többi pont esetén a fentiek szerint választott Descartes-koordináta-rendszerben adott (x,y,z) koordinátáikból az (r,θ,φ) gömbkoordináták a következőképpen számíthatók:[5]

r=x2+y2+z2
θ=arccoszx2+y2+z2=arccoszr=arcctgzx2+y2
φ=arctg2(y,x)={arctg(yx), ha x>0,sgn(y)π2, ha x=0,arctg(yx)+π, ha x<0y0,arctg(yx)π, ha x<0y<0.

Ezek az egyenletek felteszik, hogy φ értéke és π és π közötti. Ha φ értéke 0 és 2π közötti, akkor az egyenleteket ennek megfelelően kell módosítani. Az analízisben és alkalmazásaiban a szögkoordináták többnyire ívmértékben adják meg.

Alkalmazások

A gömbkoordinátákat gyakran használják forgásszimmetrikus rendszerek vizsgálatára. Példák: térfogatintegrálok gömbön, forgásszimmetrikus erőterek, mint például gömb alakú égitestek gravitációja, egy ponttöltés elektromos tere (lásd még: felszíni integrál). A képleteket egyszerűsíti, ha függetlenek egy vagy két gömbi koordinátától. Fontos parciális differenciálegyenletek, mint például a Laplace-egyenlet vagy a Helmholtz-egyenlet gömbi koordinátákban a változók szétválasztásával könnyen megoldhatók.

Alternatív jelölések

A fenti konvenció nemzetközileg használatos az elméleti fizikában. Néha a θ és φ jelöléseket fordítva használják, különösen az amerikai szakirodalomban. A θ nem ugyanaz, mint a földrajzi szélesség; inkább ko-szélességként definiálható. A földrajzi szélességet az egyenlítősík és az adott pont helyvektora által bezárt szög, értéke 90 és 90 közötti. Ha ezt ϕ jelöli, akkor ϕ=90θ,θ=90ϕ. Ezzel szemben φ minden további nélkül megfelel a λ földrajzi hosszúságnak. A fenti konvenció inkonzisztens a síkbeli polárkoordináta-rendszer felépítésével. Egyes problémákhoz praktikusabb az

x=rcosϕcosφ
y=rcosϕsinφ
z=rsinϕ

ábrázolás. Ebben az ábrázolásban ϕ a földrajzi szélesség. Egy p pont, illetve helyvektor visszatranszformációja:

ϕ=arcsin(z/r)
φ=atg2(y,x),

ahol r=|p|.

Differenciálok transzformációja

Jacobi-mátrix

Egy koordináta-transzformáció helyi tulajdonságait Jacobi-mátrixszal írják le. A gömbkoordináták transzformációját a fenti Descartes-féle koordináta-rendszerbe a következő mátrix írja le:

J=(x,y,z)(r,θ,φ)=(sinθcosφrcosθcosφrsinθsinφsinθsinφrcosθsinφrsinθcosφcosθrsinθ0).

A hozzá tartozó funkcionáldetermináns:

detJ=r2sinθ

A transzformáció inverzét legegyszerűbben a J mátrix invertálásával számolhatjuk ki:

J1=(r,θ,φ)(x,y,z)=(sinθcosφsinθsinφcosθ1rcosθcosφ1rcosθsinφ1rsinθ1rsinφsinθ1rcosφsinθ0).

A mátrix néhány komponense olyan tört, melynek nevezője nullává válik, ha r=0 vagy sinθ=0, tehát θ=0 vagy π. Kevésbé szokásos az ábrázolás Descartes-koordinátákkal:

J1=(xryrzrxzr2x2+y2yzr2x2+y2(x2+y2)r2x2+y2yx2+y2xx2+y20).

Differenciál, térfogatelem, felszínelem, vonalelem

A Jacobi-mátrix lehetővé teszi, hogy a differenciálok átszámítását átláthatóan átírjuk lineáris leképezéssé:

(dxdydz)=J(drdθdφ)

illetve

(drdθdφ)=J1(dxdydz).

A dV=dxdydz térfogatelem egyszerűen számítható a

detJ=r2sinθ

funkcionáldeterminánssal, azaz:

dV=r2sinθdφdθdr.

A dVdr differenciállal kapjuk egy r sugarú gömbön a dA felszínelemet:

dA=r2sinθdφdθ.

A ds vonalelem számítható, mint:

ds2=dx2+dy2+dz2=dr2+r2dθ2+r2sin2θdφ2

Metrika és forgatómátrix

A ds vonalelem vegyes tagjainak hiánya visszatükrözi, hogy a metrikus tenzornak sincsenek koordinátái a főátlón kívül:

g=JTJ=(1000r2000r2sin2θ)

A metrikus tenzor nyilván a

h=diag(1,r,rsinθ)

diagonális mátrix négyzete. Ennek segítségével a Jacobi-mátrix írható úgy, mint J=Sh, ahol S az

S=(sinθcosφcosθcosφsinφsinθsinφcosθsinφcosφcosθsinθ0)

forgatómátrix.

Vektormezők és operátorok transzformációja

Egy pont gömbi koordinátái a helyfüggő er,eθ,eφ ortogonális bázissal

A következőkben vektorok és operátorok transzformációit mutatjuk be. Az eredmények leírásánál előnyben részesítjük a kompakt mátrixos formát. A legtöbb kijelentés és képlet a z-tengelyen kívüli pontokra vonatkozik, ahol a Jacobi-determináns nem nulla.

A vektortérbázis transzformációja

A φ koordinátához tartozó eφ bázisvektor adja meg egyP(r,θ,φ) pont mozgásirányát, ha a φ koordinátát a dφ infinitezimális mennyiséggel elmozdítjuk:

eφPφ.

Ebből

eφPφ=xφex+yφey+zφez=rsinθsinφex+rsinθcosφey.

Ahhoz, hogy ortonormált bázist kapjunk, még le kell normálni az eφ vektort:

eφ=sinφex+cosφey.

Hasonlóan kapjuk az er és eθ bázisvektorokra:

er=sinθcosφex+sinθsinφey+cosθez
eθ=cosθcosφex+cosθsinφeysinθez

Oszlopvektorba írva:

er=(sinθcosφsinθsinφcosθ),eθ=(cosθcosφcosθsinφsinθ),eφ=(sinφcosφ0)

Ezek a bázisvektorok az er,eθ,eφ sorrendben jobbfogású rendszert alkotnak. A fent bevezetett S forgatómátrixszal a transzformációk kompakt módon ábrázolhatók:

(er,eθ,eφ)=(ex,ey,ez)S .

Mivel S ortogonális, azért az inverz transzformáció mátrixa:

(ex,ey,ez)=(er,eθ,eφ)ST.

Az egyes koordinátákhoz tartozó irányokat nevezik radiális, meridionális és azimutális irányoknak. Ezek a fogalmak nemcsak a csillagászatban és a földtudományokban, hanem a fizikában, a matematikában és mérnöki tudományokban is fontosak. Például a Hertz-dipólus esetén, ha az antenna kifeszítésének iránya a z-tengely, akkor a sugárzás radiális irányú, míg az elektromos erőtér meridionális, a mágneses erőtér azimutális irányban rezeg.

Vektormező transzformációja

Egy vektornak, mint geometriai entitásnak, függetlennek kell lennie a koordináta-rendszertől:

Axex+Ayey+Azez=A=Arer+Aθeθ+Aφeφ.

Ez úgy teljesül, hogy:

(AxAyAz)=S(ArAθAφ)   illetve   (ArAθAφ)=ST(AxAyAz).

A parciális deriváltak transzformációja

A parciális deriváltak szintén transzformálódnak, de normálás nélkül. A fentiekhez hasonlóan számolhatunk, de most kihagyjuk a P pontot a számlálóból, és a J=Sh Jacobi-mátrixot alkalmazzuk az S forgatómátrix helyett:

(r,θ,φ)=(x,y,z)J,

és az inverz transzformáció:

(x,y,z)=(r,θ,φ)J1.

A nabla-operátor transzformációja

A nabla-operátor alakja egyszerű aDescartes-koordináta-rendszerben:

=exx+eyy+ezz.

A fent levezetett módon transzformálva az egységvektorokat és a parciális deriváltakat:

=err+eθ1rθ+eφ1rsinθφ.

Ebben a formában alkalmazható a transzformált nabla-operátor egy gömbkoordinátákkal adott skalármező gradiensének számítására. Egy gömbi koordinátákkal adott A vektormező divergenciájának kiszámításához tekintetbe kell venni, hogy a nemcsak az Ar,Aθ,Aφ együtthatókra, hanem az A-ban implicit jelenlevő er,eθ,eφ bázisvektorokra is:

A=1r2r(r2Ar)+1rsinθθ(sinθAθ)+1rsinθφAφ.

Ugyanerre a rotáció számításánál is ügyelni kell:

×A=1rsinθ(θ(Aφsinθ)Aθφ)er+1r(1sinθArφr(rAφ))eθ+1r(r(rAθ)Arθ)eφ

A Laplace-operátor transzformációja

Ha az A vektormező divergenciaoperátorát behelyettesítjük a gradiensoperátorba, akkor a Laplace-operátorhoz jutunk:

Δ=2=1r2r(r2r)+1r2sinθθ(sinθθ)+1r2sin2θ2φ2.

illetve

Δ=2r2+2rr+1r22θ2+1r2cosθsinθθ+1r2sin2θ2φ2.

Általánosítás további dimenziókra

A gömbi koordináták egy általánosítása n dimenzióra:

x1=rcos(ϕ1)x2=rsin(ϕ1)cos(ϕ2)x3=rsin(ϕ1)sin(ϕ2)cos(ϕ3)xn1=rsin(ϕ1)sin(ϕn2)cos(ϕn1)xn=rsin(ϕ1)sin(ϕn2)sin(ϕn1)

Belátható, hogy ez az n=2 esetben a polárkoordinátákat és n=3 esetén a gömbkoordinátákat adja.[6] A szögek számítása:

tg(ϕn1)=xnxn1tg(ϕn2)=xn2+xn12xn2tg(ϕ1)=xn2+xn12++x22x1

Átszámozással rekurziós képletet kapunk a szögekre:

xn=rcos(ϕn1)xn1=rsin(ϕn1)cos(ϕn2)xn2=rsin(ϕn1)sin(ϕn2)cos(ϕn3)x2=rsin(ϕn1)sin(ϕ2)cos(ϕ1)x1=rsin(ϕn1)sin(ϕ2)sin(ϕ1)

Ahonnan adódnak a következő szögek:

Lk=sgn(xk)xk2+Lk12=xkxkxk2+Lk12

ahol L0=0 és

tg(ϕk)=xk2+Lk12xk+1=Lkxk+1

A sugár:

r=Ln

Az árkusz tangens miatt esetszétválasztás adódik a megfelelő Descartes-koordinátával bezárt szögre, ahol is a képleteket kiterjesztjük az arctan(±)=±π2 határértékekre is:

ϕk={arctg(Lkxk+1)+π,(1) ha: xk+1<0k=n1arctg(Lkxk+1),(2) ha: nem (1)nem (3)0,(3) ha: xk+1=Lk=0

Innen látszik, hogy Lk mindig kétdimenziós vektor, ha k>0.

Jacobi-mátrix

A gömbkoordináták Jacobi-mátrixa a fenti számozás szerint:

J=(cos(ϕ1)rsin(ϕ1)000sin(ϕ1)cos(ϕ2)rcos(ϕ1)cos(ϕ2)rsin(ϕ1)sin(ϕ2)000sin(ϕ1)sin(ϕn2)cos(ϕn1)rcos(ϕ1)sin(ϕn2)cos(ϕn1)rsin(ϕ1)sin(ϕn2)sin(ϕn1)sin(ϕ1)sin(ϕn2)sin(ϕn1)rcos(ϕ1)sin(ϕn2)sin(ϕn1)rsin(ϕ1)sin(ϕn2)cos(ϕn1))

Determinánsa:

detJ(n)=rn1sin(ϕ1)n2sin(ϕ2)n3sin(ϕn2)=rn1k=2n1(sin(ϕnk))k1n2

A determináns normája fölötti integrál kifejezhető a Γ-függvény segítségével:

0R02π0π0π|detJ(n)|dϕ1dϕn2dϕn1dr=2πRnnk=2n10π(sin(ϕnk))k1dϕnk=2πRnnk=2n1πΓ(k2)Γ(k+12)=πnRnΓ(n2+1)n2

ami megfelel az n-dimenziós hipergömb térfogatának:

Vn(R)=πnRnΓ(n2+1)

Példák

2D:

0R02πrdϕ1dr=πR2

3D:

0R02π0πr2sin(ϕ2)dϕ2dϕ1dr=4πR33

4D:

0R02π0π0πr3sin2(ϕ1)sin(ϕ2)dϕ1dϕ2dϕ3dr=π2R42

Egy részletes példa

Az n=3 esetben a x,y,z tengelyekkel:

x3=z=rcos(ϕ2)x2=x=rsin(ϕ2)cos(ϕ1)x1=y=rsin(ϕ2)sin(ϕ1)

Ekkor a szögek:

tg(ϕ2)=L2x3=x22+x12x3=x2+y2ztg(ϕ1)=L1x2=x12x2=yx

Funkcionáldetermináns

A gömbi koordináták transzformációjának Descartes-koordináta-rendszerbe:[6]

det(x1,,xn)(r,ϑ1,,ϑn2,φ)=rn1sinϑ1(sinϑ2)2(sinϑn2)n2

Ezzel az n-dimenziós térfogatelem:

dV=rn1sinϑ1(sinϑ2)2(sinϑn2)n2drdφdϑ1dϑn2=rn1drdφj=1n2(sinϑj)jdϑj.

Jegyzetek

  1. Richard Doerfling: Mathematik für Ingenieure und Techniker. Oldenbourg Verlag, Seite 169.
  2. F. W. Schäfke: Einführung in die Theorie der speziellen Funktionen der mathematischen Physik. Springer, 1963, ISBN 978-3-642-94867-1, Seite 129.
  3. 3,0 3,1 Lothar Papula: Mathematik für Ingenieure und Naturwissenschaftler. Band 3: Vektoranalysis, Wahrscheinlichkeitsrechnung, mathematische Statistik, Fehler- und Ausgleichsrechnung. 4. verbesserte Auflage. Vieweg + Teubner, Wiesbaden 2001, ISBN 3-528-34937-9.
  4. 4,0 4,1 Archiválva Webarchive-hiba: Dátum hiányzik dátummal a(z) www-m8.ma.tum.de archívumban Webarchive-hiba: ismeretlen archívum-URL. (PDF; 59 kB). Skript an der TU München.
  5. Kugelkoordinaten. Mathematik-Online-Lexikon der Universität Stuttgart.
  6. 6,0 6,1 Herbert Amann, Joachim Escher: Analysis III. Birkhäuser 2008, ISBN 978-3-7643-8883-6, S. 205 (eingeschränkte Online-Kopie a Google Könyvekben-USA).

Forrás

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Kugelkoordinaten című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.