Gátalja
| Gátalja (Gătaia, Gattaia) | |||
 | |||
| Vasútállomás | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Bánság | ||
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Temes | ||
| Rang | város | ||
| Községközpont | Gátalja | ||
| Beosztott falvak | |||
| Polgármester | Raul Cozarov (PD-L), 2012 | ||
| Irányítószám | 307185 | ||
| SIRUTA-kód | 157086 | ||
| Népesség | |||
| Népsűrűség | 41,16 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 108 m | ||
| Terület | 149,23 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 é. sz. 45° 26′, k. h. 21° 26′45.433333°N 21.433333°EKoordináták: é. sz. 45° 26′, k. h. 21° 26′45.433333°N 21.433333°E | |||
 | |||
| Gátalja weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gátalja témájú médiaállományokat. | |||
Gátalja, 1910-ig Gáttája (Gattaja, románul: Gătaia, németül: Gattaja vagy Gatai) város Temes megyében, a Bánságban, Romániában.
Fekvése
Temesvártól 55 km-re délkeletre, Resicabányától pedig 47 km-re északnyugatra, a Berzava folyó mentén fekszik.
Nevének eredete
Először 1343-ban, Superior és Inferior Gatal alakban említették. Puszta személynévből vált helységnévvé. Az -a végződést a románban kapta (először 1700 után, Gataja). A helységnévrendezéskor tudatosan a gát + alja szerkezethez igazították.
Történelem
Kezdetben Krassó, a 16. század végétől Temes vármegyéhez, 1688-ban és 1699-ben pedig Szörény vármegyéhez tartozott. 1342 körül épült pálos kolostorát 1392-ben egy török portya elpusztította. Ezután helyreállították, amint egy 1411-es, malomra vonatkozó adománylevél tanúsítja. A kolostorról az utolsó adat 1522-ből való. 1554 és 1579 között városként említették. A lugosi végvári katonák 1572-ben szétvertek benne egy török csapatot. A kamara a 18. században rizstermesztéssel próbálkozott határában, amit a Berzava partja mentén az 1970-es években újra meghonosítani igyekeztek. A gátaljai románok, szerb betyárokkal szövetségben 1738-ban megtámadták a környékbeli német telepítvényeket. A felkelést Lentulus császári tábornok fojtotta el, vezetőit Denta mellett felakasztották. 1823-ban Gorove László, Lajos és Károly szerezték meg, akik 1824-ben felvették a gattajai előnevet. Román lakossága mellé a család római katolikus magyarokat telepített be a Kiskunságból, Külső-Szolnok vármegyéből, Békésszentandrásról és Kétegyházáról. Ekkoriban németek is megtelepültek benne. Magyar lakosai később részt vettek Udvarszállás benépesítésében. Korán, 1874-ben épült meg első vasútvonala, sőt 1896-tól vasúti csomóponttá vált. 1880-ban gyógyszertár nyílt benne.[1] Római katolikusai 1902-ig káplánságként, majd templomigazgatóságként Móricföldhöz tartoztak, akkor szervezték önálló plébániává. 1935-től járásszékhely. 1936-ban és 1944-ben 190 móc és 25 egresi román családot telepítettek le északi részére, családonként 16 hektáron. 2004-ben kapott városi címet. 1880-ban 2044 lakosából 880 volt magyar, 814 román és 204 német anyanyelvű; 1174 római katolikus, 1122 ortodox, 50 református és 34 zsidó vallású. 2002-ben 4073 lakosából 2997 volt román, 817 magyar, 84 szlovák és 71 német nemzetiségű; 2459 ortodox, 982 római katolikus, 361 pünkösdista, 97 református és 67 adventista vallású. 2004-ben nyilvánították várossá.[2]
Nevezetességek
- Elmegyógyintézet. A szovjet hadsereg 1951-ben kezdte meg a gátaljai kaszárnya építését, amely a Tito-ellenes határvédelmi vonalnak lett volna a része. Miután a szovjet–jugoszláv kapcsolatok 1954-ben felengedtek, a szovjetek ejtették a tervet. Az épületben 1966 óta működik elmegyógyintézet. Megnyitása után az első között alkalmazták itt Romániában a pszichodráma módszerét.
- Helytörténeti múzeum.
- A Kárpát utcai ortodox templom 1797-ben, a római katolikus templom 1865-ben épült.
Gazdaság
- Fontosabb gazdasági ágazatok: mezőgazdaság (zöldségtermesztés, sertéstelep), kereskedelem, textil- és élelmiszeripar.
Kultúra, társadalom
A városban elméleti líceum működik. Magyar nyelvű oktatás nincsen, csak fakultatív magyarórák, illetve a 2. számú óvodában egy vegyes nyelvű csoport. 2002-ben alapították a Gorove László Társaskör nevű magyar kulturális egyesületet.[3]
Hírességek
- 1823-tól a településen gazdálkodott Gorove László író.
- 1848-ig itteni kúriájában élt Gorove István politikus.
- Itt született 1881-ben Mihai Gașpar író, a Bánátban játszódó történelmi regények szerzője.
- Itt született 1909-ben Dezső Béla labdarúgó, az 1930-as labdarúgó-világbajnokságon a román csapat tagja.
- Itt született 1965-ben Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök.[4]
Jegyzetek
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
- ↑ LEGE nr. 83 din 5 aprilie 2004 pentru declararea ca oraşe a unor comune. Monitorul Oficial, 310. sz. (2004. április 7.)
- ↑ kulturális.adatbank.transindex.ro
- ↑ www.dioecesistm.ro. [2011. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 22.)
Források
- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- Elke Hoffmann, Peter-Dietmar Leber és Walter Wolf szerk.: Städte und Dörfer: Beiträge zur Siedlungsgeschichte der Deutschen im Banat. München, 2011
- A város adatlapja (románul)
- Dumitru Țeicu: Geografia ecleziastică a Banatului medieval. Cluj-Napoca, Presa Universitară Clujeană, 2007[halott link]
- A város hivatalos honlapja (románul)
- A város korábbi honlapja (románul)
- A római katolikus templom orgonája (fényképes dokumentáció) (németül)
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}