Döbörcsény

Döbörcsény (Dobrocina)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Galgó
Rang	falu
Községközpont	Galgó
Irányítószám	457144
Körzethívószám	0x60
SIRUTA-kód	141189
Népesség
Népesség	205 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	3
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	239 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 15′ 50″, k. h. 23° 43′ 01″47.263829, 23.717056
A Wikimédia Commons tartalmaz Döbörcsény témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Döbörcsény (korábban Dobrocsina, románul: Dobrocina) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Nagyilondától délkeletre, a Szamos balparti lapályán, Tőkepataka és Oláhfodorháza között fekvő település.

Története

Döbörcsény és környéke már a bronzkorban lakott hely volt, melyet a határában talált bronzeszközök is bizonyítanak. Neve elég későn, 1569-ben tünt fel először az oklevelekben Dobronzina néven. 1590-ben Dobrochyna, 1607-ben Dobraczina, 1808-ban Dobracsina, 1913-ban Döbörcsény néven írták. 1572 körül a Losonczi Bánffy család és a Kendyek birtoka volt. 1621-ben Szántai Mihályt és Petrucz Györgyöt irták a település birtokosának. 1696-ban Török hódoltsági falu volt. 1700-ban Szántai Ferenc birtokrésze az Alsó család-ra szállt, amely a birtokot Diószegi Istvánnak adta zálogba. 1736-ban az Alsó család tagjai osztoztak meg örökségükön. 1777-ben Alsó József és Henter Ádám birtoka volt. 1863-ban Vajda Pál, báró Henter József, Fejérdi Julianna, Daday István, János, Zsuzsanna és Sándor, Alsó Sándor részesültek úrbéri kárpótlásban. 1891-ben 367 lakosa volt, melyből 351 görögkatolikus román, 16 izraelita volt. 1898-ban Bányász István, Gávris János, Gerő és Marosán István birtoka volt. A falut a Szamos árvizei gyakran okoztak károkat a településen. Döbörcsény a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.

Nevezetességek

• Görögkatolikus fatemploma 1794-ben épült. Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére szentelték fel.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája III.: A vármegye községeinek részletes története (Deés–Gyurkapataka). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 345–349. o.