Kisdoboka
Kisdoboka (Dăbiceni) | |
Közigazgatás | |
Ország | |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Nagyilonda |
Rang | falu |
Községközpont | Nagyilonda |
Irányítószám | 457193 |
SIRUTA-kód | 141624 |
Népesség | |
Népesség | 186 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 1 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 236 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
Kisdoboka település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
Csákigorbótól északkeletre, a Szamos jobb partján, Nagyilonda és Szamossósmező közt fekvő település.
Története
1571-ben említette először oklevél, mint Csicsóvár tartozékát, és fejedelmi birtokot, melynek ekkor vajdája Maxim János, kenéze Ignat volt. 1590-ben Kisdoboka Bocskai István birtoka volt. 1607-ben Rákóczi Zsigmond Bocskai István fejedelem e birtokát Haller Gábornak Bocskay Ilonától való fiainak Györgynek, Zsigmondnak és néhai Bánffy Kristóf és Bocskay Judit fiának Lászlónak adományozta. Kisdoboka a Haller család birtoka volt még 1863-ban is. 1898-ban Rotschild Lázár birtoka volt, aki gróf Eszterházy Mihálytól vásárolta meg. 1891-ben 257 lakosa volt, ebből 6 római katolikus magyar, 239 görögkatolikus román, 1 református és 11 izraelita volt. A házak száma ekkor 50. Határa 901 kataszteri hold volt. A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott. Az 1910-es népszámláláskor 263 lakosából 11 magyar, 252 román volt, ebből 252 görögkatolikus, 11 izraelita volt.
Nevezetességek
- Görögkatolikus kőtemplomát 1817-ben szentelték fel Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére. Anyakönyvet 1821-től vezetnek.
Jegyzetek
Források
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.