Aleksići
| Aleksići | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Laktaši |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 221 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 39,7 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 184 m |
| Terület | 5,57 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 44° 51′ 03″, k. h. 17° 22′ 21″44.850833°N 17.372500°EKoordináták: é. sz. 44° 51′ 03″, k. h. 17° 22′ 21″44.850833°N 17.372500°E | |
Aleksići (szerbül: Алексићи), település Bosznia-Hercegovinában, Laktaši községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 16, közúton 24 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 12 km-re délkeletre, 155-288 méteres magasságban fekszik. Területe többnyire sík, de enyhén lejt dél felé a falu teljes déli határán végigfolyó Turjanica-folyóval. Központi részén 3,9 km hosszú, 1991-ben épült aszfaltút halad át. A falu szeres típusú, a házak többnyire az út bal oldalán (Laktaši felől) fekvő enyhe lejtőkön helyezkednek el. Devetina, Boškovići, Kadinjani, Ljubatovci és Ćetojevići falvak veszik körül. A keleti oldalon folyik a Bojana-patak, amely azonban nyáron kiszárad. További patakok: a Petrovac, a Točkovac, a Crnadak és az Opaljeni potok. A falu csaknem egyharmada a Bjelogorica erdeje alatt található.[3]
Népessége
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[4] |
Népesség 2013[4] |
|---|---|---|
| Szerb | 180 | 197 |
| Bosnyák | 0 | 1 |
| Horvát | 1 | 0 |
| Jugoszláv | 2 | 0 |
| Egyéb | 21 | 23 |
| Összesen | 204 | 221 |
Története
A lakosság eredetére és a település nevére vonatkozóan nincs megbízható adat. Aleksić vezetéknév nincs a faluban. Feltételezhető, hogy a név családnévi eredetű, mely az Aleksa személynévből származik. [3] A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. Az osztrák-magyar uralom idején ukránok telepedtek le a falu határában, ahol egy részük ma is él. 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 27 háztartást, 173 ortodox, 1 muszlim és 1 római katolikus lakost találtak.[5] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 36 háztartása és 186 lakosa volt.[6] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Laktaši község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Gazdaság
Aleksić lakossága főként mezőgazdasággal foglalkozik, a lakosság kisebb része pedig Laktašiban, Banja Lukában és külföldön dolgozik. Búzát, kukoricát, árpát és zabot termesztenek, és a gyümölcs (szilva, alma, körte, cseresznye, dió, eper) és a zöldség (burgonya, paprika, paradicsom, káposzta, zöldbab) is megterem.[3]
Oktatás
A tanulók Boškovići faluba járnak általános iskolába.[3]
Infrastruktúra
A falu 1971-ben kapott áramot és 2000-ben telefonkapcsolatot. A faluban két üzlet és egy benzinkút található. 2001. május 28-ig helyi iroda is működött itt. A helyi közösséget Aleksić-tyal együtt Rajičevci, Ljubatovci és Boškovići alkotja. A helyi közösség helyiségeiben emléktábla áll a tizenhat elesett VRS-harcos emlékére, közülük öt Boškovićból, kettő Ljubatovciból és kilenc Rajičevciből származott. Aleksićból senki sem halt meg az 1992-1995-ös háborúban.[3]
Nevezetességei
- A Nagyboldogasszonynak szentelt ortodox templom 1993-ban az aszfaltút mellett, a falu közepén épült fel, a telek a szomszédos Devetina faluban született Branko Đukić adománya volt. 2010. augusztus 15-én Jefrem Banja Luka-i püspök szentelte fel, azóta a čardačani ortodox plébániához tartozik. Az ortodox temető körülbelül egy kilométerre a templomtól egy dombon található.[3]
Jegyzetek
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20311
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20311
- ↑ 3,0 3,1 3,2 3,3 3,4 3,5 Poreklo prezimena, selo Ljubatovci (Laktaši). poreklo.rs . (Hozzáférés: 2025. január 27.)
- ↑ 4,0 4,1 Popis 2013 u BiH – Laktaši (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 148. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 102. o.
Források
Živko Vujić, „Laktaška Župa – prošlost i sadašnjost” 2013.
További információk
