Miloševci
| Miloševci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Laktaši |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 266 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 36,2 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 7,34 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 44° 53′ 54″, k. h. 17° 19′ 49″44.898333°N 17.330278°EKoordináták: é. sz. 44° 53′ 54″, k. h. 17° 19′ 49″44.898333°N 17.330278°E | |
Miloševci (szerbül: Милошевци), település Bosznia-Hercegovinában, Laktaši községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 18, közúton 25 km-re észak-északkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 6 km-re délkeletre, az Orbász jobb partján, 125-240 méteres magasságban fekszik. A falu szeres típusú, a házak a családokról elnevezett csoportokban találhatók, melyek közül a legnagyobbak: Vujanići, Vujmilovići, Kneževići, Malkići, Pejčinovići és Savići. Boškovići, Drugovići, Milosavci és Čardačani falvakkal határos. A nyugati oldalon az Orbász, az északi oldalon a Crkvena folyik. A vízfolyásokból a Tikvenjak és a Tutnjevac-patakok a nagyobbak. A terep túlnyomórészt dombos, kivéve Vrbas és Crkvena mente. Határának felét erdő borítja. Magaslatai közül a Vujmilovića, a Pejčinovića brdo, a Varda és a Vujanića strana az ismertebbek. A faluban nincs templom vagy temető, ezért a helyiek a čardačani templomba járnak, és a čardačani temetőbe temetkeztek. A faluban van egy élelmiszerbolt.[3]
Népessége
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[4] |
Népesség 2013[4] |
|---|---|---|
| Szerb | 341 | 261 |
| Bosnyák | 3 | 0 |
| Horvát | 0 | 1 |
| Jugoszláv | 0 | 0 |
| Egyéb | 1 | 4 |
| Összesen | 345 | 266 |
Története
A lakosság eredetéről és a falu nevéről nincs megbízható adat. A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz tartozó településnek 35 háztartása és 259 ortodox lakosa volt.[5] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 54 háztartást, 370 ortodox és 3 muszlim lakost találtak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 64 háztartása és 413 lakosa volt.[7] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Laktaši község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került. 2011 végén a falunak 92 háztartása, 135 háza és nyaralója volt, a háztartásokban pedig 279 szerb lakott.[3]
Oktatás
A faluban volt egy iskola, amely 1963-ban megszűnt. A gyerekek Boškovićiben, Kriškovciban és Laktašiban járnak általános iskolába.[3]
Infrastruktúra
A falu fele 1969-ben kapott áramot (a falu Vrbashoz közelebb eső része), a többi rész csak 1973-ban. A telefonkapcsolatokat 2000-ben vezették be. A falu vízellátó rendszerét a szomszédos Čardačaniból vezették be 1977-ben.[3]
Jegyzetek
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20311
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20311
- ↑ 3,0 3,1 3,2 3,3 Poreklo prezimena, selo Miloševci (Laktaši). poreklo.rs . (Hozzáférés: 2025. január 24.)
- ↑ 4,0 4,1 Popis 2013 u BiH – Laktaši (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 34. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 148. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 103. o.
Források
- Živko Vujić, „Laktaška Župa – prošlost i sadašnjost“, 2013.
További információk
