Malo Blaško
| Malo Blaško | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Laktaši |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 674 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 73,5 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 9,17 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 44° 50′, k. h. 17° 18′44.833333°N 17.300000°EKoordináták: é. sz. 44° 50′, k. h. 17° 18′44.833333°N 17.300000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Malo Blaško témájú médiaállományokat. | |
Malo Blaško (szerbül: Мало Блашко), település Bosznia-Hercegovinában, Laktaši községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 11, közúton 22 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 10 km-re délre, 140-318 méteres magasságban fekszik.
Népessége
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 553 | 661 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 2 | 2 |
| Jugoszláv | 26 | 0 |
| Egyéb | 10 | 11 |
| Összesen | 591 | 674 |
Története
Az ősi ortodox templom, a Stara crkva közelében található régészeti leletek tanúsága szerint ez a hely már az őskorban is lakott volt. A középkori temető maradványai pedig a falu középkori múltját igazolják.[4] A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Prnjavori járáshoz tartozó Blaško településnek 30 háztartása és 221 ortodox lakosa volt.[5] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 54 háztartást, 370 ortodox és 1 muszlim lakost találtak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Laktaši község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
- A vidék lakosságának legjelentősebb kulturális emléke a Stara crkva, egy állami védelem alatt álló ortodox fatemplom. A templomot az autentikus megjelenés és a tökéletes építészeti harmónia, valamint számos történet és legenda teszi különösen érdekessé. A templom körül van egy temető, ahol több stećak került elő, így feltételezhető, hogy a templom jóval régebbi, mint az építés évének elfogadott 1745. A hagyomány szerint ugyanis az 1737-1739-es török-osztrák-magyar háború során megrongálódott vagy leégett, majd a 18. század ötvenes-hatvanas éveiben építették újjá. A templom egy dombon, gyönyörű erdei környezetben található. Gyakori célpontja mind a túrázóknak, mind a helyi lakosoknak, mind a Banja Slatina látogatóinak. A régi templomot az Istenszülő születésének szentelték. A templom eredetéről különféle történetek keringenek, tekintve, hogy akkoriban, a török uralom idején tilos volt ortodox szentélyek építése. A templom épülete az egyszerűsége miatt nagyon érdekes, ugyanis mindössze huszonnyolc négyzetméteres területen található. Főbb részei az oltár, a középső rész (hajó), a szentély és a felette álló kórus. A belső tér gazdagon festett, és a számos ikon közül, amelyek a 19. század második feléből származó helyi ikonfestők alkotásai, kiemelkednek a fából faragott szentélyajtók. Történetéhez kapcsolódik a templom csodálatos egyik helyről a másikra költöztetésének legendája. A történet szerint a parasztok az éjszaka folyamán költöztették el a templomot, nehogy a törökök meggyalázzák. Mesélik, hogy amikor vihar elkapta őket, a lovakat is bevitték, a pásztorok pedig arról számoltak be, hogy maga a templom költözött máshová.[7][8]
- Osoje – középkori temető maradványai az ortodox templom mellett. A sírkövek közül fennmaradt 6 db stećak, a többi megsemmisült, vagy súlyosan megrongálódott. A sírkövek egyikén kereszt motívumos díszítés látható. A lelőhelyen, mely egy 294 méter magasságú dombon található, paleolitikumi lakóhely és őskori település maradványai is meg találhatók. Az összegyűjtött régészeti anyag nem ad megfelelő támpontot a lelőhely korának közelebbi meghatározására.[4]
Jegyzetek
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20311
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20311
- ↑ 3,0 3,1 Popis 2013 u BiH – Laktaši (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
- ↑ 4,0 4,1 Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2025. február 7.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 37. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 154. o.
- ↑ Stara crkva. gdeputovati.rs . (Hozzáférés: 2025. február 7.)
- ↑ Црква Брвнара/Мало Блашко. turizamrs.org . (Hozzáférés: 2025. február 7.)
Források
Živko Vujić, „Laktaška Župa – prošlost i sadašnjost” 2013.
További információk
