Bakinci
| Bakinci | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Laktaši |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 502 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 24,3 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 20,69 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 44° 56′, k. h. 17° 15′44.933333°N 17.250000°EKoordináták: é. sz. 44° 56′, k. h. 17° 15′44.933333°N 17.250000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bakinci témájú médiaállományokat. | |
Bakinci (szerbül: Бакинци), település Bosznia-Hercegovinában, Laktaši községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 19, közúton 29 km-re északra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 13 km-re északnyugatra, a Banjalučka Kozara-hegység területén, az Osorna völgyében és a környező domboldalakon, 160-200 méteres magasságban fekszik. Egy helyi út köti össze a Banja Luka-Okučani úttal és Laktaši városközpontjával. Szórványos típusú, nagy területet elfoglaló település.[3]
Népessége
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[4] |
Népesség 2013[4] |
|---|---|---|
| Szerb | 551 | 489 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 36 | 10 |
| Jugoszláv | 19 | 0 |
| Egyéb | 2 | 3 |
| Összesen | 608 | 502 |
Története
A település története az ókorig nyúlik vissza. A legújabb régészeti feltárások alapján a régészek úgy vélik, hogy a bakinci Gradinán egy kora bizánci város maradványai találhatók, amely idővel püspöki székvárossá nőtte ki magát. A város nagy valószínűséggel 535 után, Justinianus pannóniai és dalmáciai erődítményeinek újjáépítésekor épült ki és a 7. századig bizonyosan lakott volt.[5][6] A település a 12. század végétől tartozott a Magyar Királysághoz, majd a Mátyás király által alapított Jajcai Bánság része volt. A környék településeihez hasonlóan 1528-ban került török uralom alá. Az itteni középkori életről tanúskodik a Gradina alatti középkori vár és a középkori település temetőjének maradványa, melyek a 16. századig voltak használatban és vélhetően a török hódítás során néptelenedtek el. A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák–Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz tartozó településnek 33 háztartása és 228 ortodox lakosa volt.[7] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 63 háztartást és 431 ortodox lakost találtak.[8] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Laktaši község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
- Gradina – római erődített város maradványai. A Gradina nevű magaslaton, egy meredek sziklán egy nagyobb erődítmény maradványai látszanak. A másfél méter vastagságú falak főként a keleti oldalon maradtak fenn. A nagyméretű kövek között római téglák is találhatók. A Gradina alatt 1936-ban egy babérkoszorúval ékesített mellszobrot találtak, amely sajnos időközben elveszett.[5] A 2012-2013 közötti időszakban új régészeti kutatásokat végeztek. A több mint 100 000 m2-es komplexumban a következőket fedezték fel: késő ókori-kora bizánci város (település), ókeresztény bazilikák és nekropolisz. A város három, egymás felett elhelyezkedő fennsíkból állt: egy felső-, egy közép- és egy alsóvárosból. A városban is nagy számban voltak épületek, melyek többnyire a keleti és a déli oldalon helyezkedtek el. A felsővárost egy 4. – 7. századi római-bizánci erőd falai kerítették. A város keleti oldalán, a védműveken kívül a kutatás két nagyobb objektumot azonosított. Két ókeresztény bazilikáról van szó, amelyeket a felfedezésük időrendi sorrendje szerint „A” és „B” bazilikaként jelöltek. Az „A” jelű bazilikát a 4. században, a közelében található „B” jelű bazilikát az 5. században építették. Volt egy „C” jelű templom is, mely a 6. században épült, és a két másik bazilikától jóval délebbre helyezkedett el. Az első két bazilika mellett egy 14. – 16. századi késő középkori temető volt. Végül ezektől északkeletre egy 14. – 16. századi vár is állt. A lelőhely rendkívül gazdag volt régészeti leletekben. A templomok romjai közül gazdagon faragott kövek és a falakat borító freskók töredékei kerültek elő. Az egyik bazilika pillérén fennmaradtak az itteni püspükök nevei. Az egykori városból az 5. – 6. századi pénzérmék mellett nagyszámú vasból készült tárgytöredéket, különböző római ékeket, vasbilincset, borotvát, nyílhegyeket, orsót, fejsze töredéket, ólomsúlyokat találtak. A késő ókori kerámiatöredékek közül nagy mennyiségben kerültek elő edényfenekek, peremek, fedők, fogantyúk, kifolyó, valamint nagyszámú üvegedény töredék.[6]
- Orašje – Vinogradi – késő középkori temető maradványai 20 darab fennmaradt, díszítés nélküli stećakkal.[5]
Jegyzetek
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20311
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20311
- ↑ Српскa енциклопедијa (2011) - Бакинци
- ↑ 4,0 4,1 Popis 2013 u BiH – Laktaši (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
- ↑ 5,0 5,1 5,2 Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
- ↑ 6,0 6,1 Bojan Vujinović - Ranovizantijski grad na Gradini u Bakincima, ANUBiH, Godišnjak 43, 2014. [2020. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 4.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 34. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 154. o.
További információk
