Drugovići (Laktaši)
| Drugovići | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Laktaši |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 745 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 38,6 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 19,32 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 44° 53′, k. h. 17° 25′44.883333°N 17.416667°EKoordináták: é. sz. 44° 53′, k. h. 17° 25′44.883333°N 17.416667°E | |
Drugovići (szerbül: Друговићи), település Bosznia-Hercegovinában, Laktaši községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 17, közúton 19 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 14 km-re keletre, 134-272 méteres magasságban fekszik. A terep túlnyomórészt sík, dél felé enyhén lejt. A falu déli oldalán átfolyik a Crkveni folyóval. Területe 19,3 km2, ebből 10,6 km2 Donji, 8,7 km2 Gornji Drugovići. Ezeket a Bijelića glavica - Sikimića potok vonal választja el egymástól a Crkvena torkolatáig. Az 1975-ben aszfaltozott falun a Klašnice-Prnjavor főút és több rövidebb, összesen 17 km hosszú aszfaltút és mintegy 25 km hosszúságú makadámút halad át. A falu szeres típusú; a házak többnyire utak körül és dombokon helyezkednek el. Közöttük termékeny szántóföldek és gyümölcsösök, valamint a falu teljes területének mintegy 30 százalékát borító lucfenyő erdők találhatók. A település Milosavci, Miloševci, Devetina, Koljani, Gumjera (Laktaši község) és Hrvaćani (Prnjavor község) falvakkal határos. Településrészei: Bjelića glavica, Tešinovića brdo, Ignjatića brdo, Ambarine, Popovača, Selište, Klupice, Careva gora, Ćućunovo brdo és Gaj. A jelentősebb vízfolyások: a Crkvena, a Bojića voda, a Sikimića-patak, az Ostojića-patak, a Rječica, az Ilidža, a Muratovac, a Studenac, a Lužine, a Vukina voda, a Bareljci és a Gagičkovac. A nagyobb beosztott falvak: Ambarine, Bojići, Bundale, Gušići, Jovanovići, Ostojići, Stamenići és Stegići. Ambarine faluban, a Stegića-hegyen 22 lakóegységgel (tíz duplex ház és két önálló ház) épült menekülttelep, ahol 48, a jelenlegi Bosznia-Hercegovina Föderáció különböző részeiből (Donji Vakuf, Sanski Most, Glamoč, Krupa, Ključ, Kupres, Zenica) menekült szerb lakost helyeztek el.[3]
Népessége
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[4] |
Népesség 2013[4] |
|---|---|---|
| Szerb | 863 | 730 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 2 | 4 |
| Jugoszláv | 10 | 4 |
| Egyéb | 1 | 7 |
| Összesen | 876 | 745 |
Története
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz tartozó településnek 56 háztartása és 468 ortodox lakosa volt.[5] 1910-ben a Prnjavori járáshoz tartozó településen 107 háztartást, 827 ortodox, 1 muszlim és 1 római katolikus lakost találtak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 136 háztartása és 968 lakosa volt.[7] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1950. augusztus 31-én Drugovićit a Mercali-skála szerinti nyolcas fokozatú katasztrofális földrengés sújtotta.[3] A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Laktaši község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Gazdaság
Drugovići lakossága mezőgazdasággal foglalkozik. A kalászosok közül a búzát és a kukoricát termesztik a legtöbben, jól teremnek a gyümölcsök, főleg a cseresznye és a szilva. A helyiek egy kis része Banja Lukában, Laktašiban és külföldön dolgozik.[3]
Oktatás
Az akkori Bosznia-Hercegovina egyik legrégebbi elemi iskolája, leginkább Vasa Pelagić archimandritának köszönhetően, aki akkoriban a Banja Luka-i egyházmegye és szeminárium első embere volt, Drugovićiben épült 1868-ban. (Nemcsak a templom építésének, hanem a falu iskolájának is támogatója és kezdeményezője volt.) Az iskola a templomkertben épült és Szerb Nemzeti Iskolának hívták. Az első tanár a vajdasági Prokopie Trifunović volt. Az iskola 1875-ig működött, majd 1893-ban kezdte újra működését, miután az osztrák-magyar hatóságok engedélyezték a munka folytatását az 1878-ban épült templomépületben. Az iskola 1913-ig működött. Kilenc év után (1922) épült az az épület, melynek földszintjén tanterem, emeletén pedig tanári lakás található. Hamarosan újabb épület épült egy másik tanteremmel. Az iskola 142 éves fennállása alatt, 2010-ig 112 évig működött aktívan. Egyes adatok szerint az iskolai könyvtárat először 1923-ban alakították ki az iskolában. Az iskola ma a slatinai „Holandija” Általános Iskola háromosztályos körzeti iskolájaként működik.[3]
Infrastruktúra
A falu 1969-ben kapott áramot, 2001-ben telefonkapcsolatot. A mintegy 80 házat ellátó vízvezeték 1987-1990 között épült. A vezetékes vizet hivatalosan 1991. április 16-án nyitották meg. A temető a templom közelében található. A faluban található a „Braća Đukić” szálloda, egy benzinkút, négy élelmiszerbolt, egy autóroncstelep és a laktaši „Niskogradnje” kőbányája. 2001-ig helyi iroda is működött. Drugovići helyi közössége az azonos nevű falun kívül Devetinából és Koljaniból áll.[3]
Nevezetességei
Drugovići azon kevés falvak egyike Laktaši községben, ahol a 19. században az elsők között volt templom és iskola. Az első drugovići templom építése 1863-ban kezdődött. A Boldogságos Szűz Mária születésének tiszteletére szentelt templomot 1867. november 8-án fejezték be és szentelték fel. Az akkori drugovicei plébániához tartoztak Milosavci, Papažani, Kriškovci, Koljani és Hrvaćani falvak. A templom érdekessége minden bizonnyal a mai napig megőrzött, 1,3 kg-os nagy templomkulcs, amelyet Risto Vranješ milosavaci lakos kovácsolt. Az első plébános Vasilije Ignjatić (népszerű nevén Pop Bajan) volt, aki 1834-ben született a közeli Papažaniban, és aki 1905-ig szolgált a plébánián. A régi templom helyén 1963 és 1967 között újat építettek.[3]
Jegyzetek
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20311
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20311
- ↑ 3,0 3,1 3,2 3,3 3,4 3,5 Poreklo prezimena, selo Ljubatovci (Laktaši). poreklo.rs . (Hozzáférés: 2025. január 26.)
- ↑ 4,0 4,1 Popis 2013 u BiH – Laktaši (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. január 15.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 36. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 200. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 113. o.
Források
Živko Vujić, „Laktaška Župa – prošlost i sadašnjost” 2013.
További információk
